
Tíz hónap után állhatott ismét a kapuba nagypályás mérkőzésen 20 esztendős hálóőrünk. Bokros Veronika vállműtétje és rehabilitációja is jól sikerült, s végre újra teljesen egészséges. Most kőkeményen dolgozik azért, hogy tétmeccsen is bizalmat kaphasson.
A ZFK TSC Topolya elleni január 21-i első felkészülési mérkőzésen egy nagy visszatérőt köszönthettünk a KÉSZ-St. Mihály-Szeged csapatában. Ifjú hálóőrünk, Bokros Veronika több mint tíz hónap után szerepelhetett újra nagypályás mérkőzésen. A 20 esztendős kapus még tavaly tavasszal szenvedett balszerencsés, súlyos sérülést, műteni is kellett. Egy pillanatra sem adta azonban fel, hatalmas hittel és alázattal tette a dolgát, s a munkájának meg is lett az eredménye: ismét kapuba állhatott.
Sokat jelentett, hogy végig a csapat mellett maradt
Vera ezt megelőzően utoljára 2024. március 6-án az MTK elleni budapesti kupamérkőzésen játszott a Szent Mihály színeiben, akkor vele kezdődött együttesünk összeállítása, majd néhány nappal később a Fehérvár elleni hazai bajnokin is még a kispadon ülhetett. Azt követően indult a kálváriája. „Először az egyik edzésen egy védés következtében kiugrott a vállam, majd vissza is ugrott. Utána viszont egy másik tréningen egy sima vetődésnél rosszul értem talajt, ráestem a könyökömre, s újra kiugrott a vállam. Ekkor már sajnos nem is rázódott helyre. Felmentünk Budapestre, ahol megvizsgáltak, s megállapították, hogy leszakadt a porc. Azt mondták, megpróbálhatok gyógytornával visszatérni, vagy pedig választhatom a műtétet is. Átbeszéltem a dolgot a szüleimmel és a kapusedzőmmel, Garamvölgyi Gergővel, s az operáció mellett döntöttem, mert az tűnt a biztosabb útnak a visszatéréshez. Hála Istennek úgy tűnik, jól határoztam, mert jól sikerült a műtét, a gyógytorna, a rehabilitáció, most már teljesen egészségesnek érzem magam, tettre és harcra kész vagyok. Remek érzés volt újra a kapuban állni a Topolya elleni találkozón” – árulta el honlapunknak.
Hozzátette, nem volt egyszerű a várakozás, de sokat jelentett számára, hogy végig a csapat mellett, a lányok közelében tudott maradni. „Hálás vagyok azért, hogy rengetegen támogattak az utóbbi hónapokban, a csapattársak, a kapusedzőm és a szüleim is. Sokat segített, hogy itt maradtam Szegeden a csapattal, s nem az otthoni környezetben kellett agyalnom a nehézségeken. Jót tett, hogy nem azon kellett gondolkodnom, milyen messze van még a visszatérés, s mennyire hiányzik a foci, hanem végig együtt éltem a gárdával, s arra koncentráltam, hogy nemsokára én is újra a pályán lehetek, s alig várom már ezt a pillanatot” – fejtette ki.
Berendezkedett a szegedi életre
A tehetséges kapus egyébként Gyöngyösön nevelkedett, 16 évesen az ETO FC Győr futballistájaként mutatkozott be a felnőtt NB I-ben, majd a Diósgyőrt és a Kelent is erősítette az élvonalban, mielőtt 2023 nyarán klubunkhoz igazolt. Másfél éve van tehát Szegeden, de máris otthon érzi magát, remekül sikerült beilleszkednie. A labdarúgás mellett felsőfokú tanulmányaira is hangsúlyt fektet.
„Nagyon megszerettem Szegedet, s imádom a csapatot is, úgy érzem, befogadtak a lányok. Olyannyira berendezkedtem a szegedi életre, hogy az egyetemet is elkezdtem, történelem-angol szakos tanárnak tanulok. A szüleim is mindig arra biztattak, hogy legyen valami B tervem a foci mellett, és a pedagógusi pálya állt hozzám a legközelebb” – avatott be Vera, aki elmondta, nagyon szívesen foglalkozna később gyerekekkel. Minden kihívásával együtt vonzza a tanári hivatás, még akkor is, ha ez manapság nem számít éppen divatszakmának a fiatalok között. Mint megjegyezte, volt osztályfőnöke is gratulált ehhez a döntéséhez, s sok szerencsét kívánt neki ahhoz, hogy tanár legyen a labdarúgó-karrierjét követően.
Motiválja a versenyhelyzet
Női NB I-es alakulatunk két hete kezdte meg a téli felkészülést, ami Vera bevallása szerint rendkívül fárasztó. A hálóőr ennek ellenére élvezettel vetette bele magát az edzésekbe, hiszen tudja, a kemény munka ezúttal is meghozza majd a gyümölcsét. Kapusposzton szerencsére igen jól áll a Szent Mihály, hiszen keretünk tagja a montenegrói válogatott Anastasija Krstovic és a másik ifjú reménység, Aradi Jázmin is. Bokros Veronikát ez a versenyhelyzet kifejezetten motiválja. Biztos benne, jobb és jobb teljesítményre sarkallja, hogy keményen meg kell dolgozni a csapatba kerülésért. Bízik abban, hogy előbb vagy utóbb tétmérkőzésen is bizalmat kaphat a szegedi gárdában.
„Úgy érzem, kapusként egyelőre még csak az utam elején járok. A sérülésből visszajövő fizikálisan sok még a pótolnivalóm, és bőven van még hová fejlődnöm, de a legtöbbet mentálisan kell előrelépnem. Ha ez sikerülni fog, márpedig sikerülni fog, akkor remélem, a határ a csillagos ég”! – vázolta terveit, melyek valóra váltásához sok sikert kívánunk!
Pintér M. Lajos