top of page
t6_Rajztábla 1.png

FRISS HÍREK

Hufnágel Péter túl a kétszázon, s már kirakta az irányjelzőt!



Valahol minden futballistát vár egy klub, egy csapat, ahol igazán jól érezheti magát, s ki tudja magából hozni a legtöbbet. Hufnágel Péter számára ez a Szent Mihály FC: mint mondja, ő itt talált haza, itt lelt otthonra! 32 esztendős játékosunkkal annak apropóján beszélgettünk, hogy az őszi szezonban kétszázadik alkalommal lépett pályára szentmihályi színekben.


A Baks elleni őszi megye II-es bajnokin hatodikként érted el a 200. meccses határt a klubban Csobán Róbertet, Csobán Krisztiánt, Olajos Csabát, Baján Zoltánt és Fábián-Saleh Houssamot követően. Mit jelent számodra ez a nagy szám, s milyen érzés e társaság tagjának lenni immár 202 találkozóval a hátad mögött?


Óriási elégedettséggel és büszkeséggel tölt el, hogy csatlakozhatok a „200-asok” köréhez, de bevallom, némi keserűség is van bennem, mert ha nem tarkítják komoly sérülések a „pályafutásom”, valamivel előrébb helyezkedhetnék el a ranglétrán 🙂. Természetesen ez nem igazán fontos, csak az, hogy Olajos Csaba barátomat meg tudjam előzni, ehhez pedig még bőven gyúrnom kell 🤣. (Csaba 311 meccsnél tart – a szerk.) Szeretek itt lenni, mindig kiváló a hangulat mérkőzés előtt az öltözőben, jó érzés belépni az ajtón, itt játszani. Jó erőkből áll a csapatunk (igaz, a tabella most nem ezt mutatja, de majd tavasszal javítunk rajta), akik nem mellesleg nagyon jó emberek is!


Jelenleg a hatodik helyen állsz a klub örökrangsorában a 202 mérkőzéseddel. Fábián-Saleh Houssam karnyújtásnyira van 208 meccsel, tervezed-e, hogy tavasszal megelőzöd, s feltörsz az ötödik helyre?


Természetesen igen, Huszi barátomnak jelezni is szeretném ezúton, kiraktam az irányjelzőt 😁!


Szóba szokott amúgy kerülni az öltözőben ez a fajta „verseny”, számon tartjátok félévről félévre, hogy ki hol tart a klublistán?


Időről időre fellibben a téma, olyankor megy egy kis vérszívás, csipkelődés. Majd' mindenben versenyzünk egyébként, de ez más tészta 😊.


A Szent Mihály FC előtt több helyen (Tápé ESK, Hódmezővásárhelyi FC, Gyálarét LSC, Újszentiván SE) is megfordultál. Hogyan és mikor kezdtél focizni? Kik voltak a meghatározó edzőid, akiknek különösen sokat köszönhetsz?


Viszonylag későn kezdtem el futballozni, egyik általános iskolai jó barátom (Kapa Márk) – akinek mai napig hálás vagyok ezért – vitt le először edzésre Tápéra, Kiss Mátéhoz. Sokat kellett edzenem és igen keményen, hogy megpróbáljam utolérni a csapattársaim. Későn, nulláról indultam, a túlnyomó többséggel ellentétben. Jó közegbe kerültem, egész jó kis csapatunk volt, jó srácokat ismertem meg, sokan mai napig közeli barátaim, és kiváló kapcsolatot ápolunk. Szentmihályon például együtt is dolgozunk, játszunk Csabi, Huszi, Dani barátommal, ez nagy örömmel tölt el. Jó serdülő- és még jobb ificsapatunk volt, együtt mozogtunk edzéseken kívül is sokszor, igazi barátságok is köttettek. Egészen a felnőttig jutottam, sikerült is bemutatkoznom, Stetakovic Marinko mester szavazott nekem bizalmat. Jól sikerült, pár mérkőzésig kezdő is voltam, egész tűrhetően ment, majd elszakadt a keresztszalag a jobb térdemben egy ütközés során, hosszabb kényszerpihenő és műtét következett, de nem adtam fel, mentem tovább. Később az élet Vásárhelyre sodort egy kis időre, ismét Kiss Mátéval dolgozhattam együtt, az ő biztatására adtam be a derekam, az NB II-es U19-es bajnokságban szerepelhettem, igazi kemény erőpróba volt, büszke vagyok rá, hogy kipróbálhattam magam. Volt egy kisebb kalandom, Gyálaréten, Újszentivánon, utóbbiban igazán jól éreztem magam. Jó kis brigád jött ott össze, majd Olajos Csaba barátom sokadik invitálására Szentmihályra igazoltam, azóta is bánom, hogy nem tettem meg hamarabb!

Ami a trénereimet illeti, sok remek edzővel volt szerencsém együtt dolgozni, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám közülük: Kiss Máténak köszönhetem a legtöbbet, ő segített mindenben, az elejétől, volt dolga velem rendesen. Stetakovic Marinko mestert is kiemelném, ő szavazott nekem bizalmat viszonylag fiatalon, és emelt ki az ifiből, hogy a felnőttkeret tagja lehessek. Papp Endrét is szeretném megemlíteni, igazán szép időszakot éltünk át Újszentivánon, nagyon szerettem vele együtt dolgozni. Végül, de nem utolsósorban, Schmidt Dánielről szólnék: Szentmihályon volt szerencsénk együtt munkálkodni, sajnos csak egy kis időre, emiatt igazán csalódott is vagyok... Hosszú idő után újra ki tudta hozni belőlem a maximumot, elképesztően nagy hatással volt rám, és kellőképpen tudott motiválni, ismét megtaláltam az önbizalmam 😉.



2016 elején kerültél az akkor megye I-es Újszentivánról a megye II-es Szent Mihályba, mint említetted, Olajos Csaba hívására. Miért tűnt ez akkor jó kihívásnak?


Játszottunk párszor a Szentmihállyal, ellenfélként találkoztunk Csaba barátommal, ő pedzegette, hogy ha lehetőség adódott, igazoljak hozzájuk. Kemény meccsek voltak, két jó csapat. Láttam a szentmihályiak erejét, a brigád nagy részét is ismertem, szívesen igazoltam ebbe a csapatba, minden adott volt ahhoz, hogy kibontakozzak.


Lassan 9 éve játszol a klubunkban, s immár több mint 200 mérkőzést vívtál meg. Volt olyan meccs, ami különösen emlékezetes számodra?


Akadt pár igazán kiváló összecsapás, ami szoros küzdelmet hozott de a személyes kedvencem, amikor Mindszenten tudtunk nyerni az én két gólommal, 1-2-re. (2021. március 27-én vívtuk meg sikerrel ezt a megye II-es összecsapást – a szerk.) Dr. Klippel Ádám barátom azóta is ezzel szívja a vérem, ha szóba kerül, hiszen nem a gólszerzés a fő feladatom, nincs is igazán sok gólom, idézem: „azóta is ebből élsz 🤣🤣”... Mindszenten mindig nehéz játszani, nem hogy nyerni. Egyiket ballal szereztem a bal alsóban kötött ki a labda, a másikat tizenegyesből sikerült, középre a léc alá, maximális erő, kevés ész, de bejött 🤣🤣!


Hogyan változott meg maga a megye II. az elmúlt években, mióta itt játszol? Emelkedett a színvonal, erősebbek lettek az ellenfelek?


Igazából, az éppen aktuális csapatoktól függ, a megye II-es bajnokság erőssége hogyan tevődik össze. Minden azon múlik, melyik csapat mennyi munkát tud, szeretne beletenni, esetlegesen beesik-e valakinek némi szponzoráció, mik a lehetőségeik, milyen játékosokat tudnak megszerezni, milyenek a kapcsolataik. Ez határozza meg szerintem igazán azt, hogy éppen egy erősebb szezon elé nézünk, avagy kevésbé, változó a helyzet – az idei például egy egészen erős bajnokság.


Hogyan élted meg ezt a 2016 óta tartó időszakot, mit jelent számodra a Szent Mihályhoz tartozás? Minek köszönhető, hogy közel kilenc éve itt futballozol, s ennyi időn át együtt maradt ennek a csapatnak a magja?


Jó helyen jól érzi magát az ember, örülök, hogy ilyen régóta itt lehetek. A futball szeretete, a barátság, a nyerni akarás, igazán jó emberek alkotják a csapatot, akik elég eltökéltek és meglehetősen ügyes játékosok is. Befogadó társaság vagyunk, határozottan úgy érzem, csak olyan ember nem marad meg itt, csúnyán fogalmazva, aki nem is akar.


Fontosnak tartod egyébként, hogy egy együttes tagjai a pályán kívül is „egyben” legyenek, jó baráti társaságot alkossanak?


Igen, de nem mindenek felett, és nem mindenkor. Mindennek megvan a maga ideje, és mi akkor azt meg is adjuk rendesen 😁!


Ősszel 12 meccsen szerepeltél a megye II-es gárdában. A Szent Mihály a 11. helyen telel, ami az előzetes várakozásokhoz képest egy kicsit csalódásnak számít. Te hogy láttad, miként értékeled a bajnokság első félévét?


Úgy gondolom, nem akkora a baj, de akad problémánk. Ettől függetlenül a tabella nem hazudik, és meglehetősen frusztráló volt ezt megélni de ez a mi hibánk, a csapaté. Egy csapat vagyunk, ha nyerünk, ha veszítünk, a lényegen nem változtat, csak is mi tudunk alakítani rajta. Nyugodtan mondhatom – hiszen a csapat többségét meglehetősen jól ismerem mint játékost és mint embert –, hogy fogunk is, ebben biztos vagyok 😉!


202 meccsel a hátad mögött, 32 évesen mi az, ami hajt még előre a pályán és motivál?


Kétség sem fér hozzá, a barátaim, csapattársaim, a csapat! Illetve, ha már pályára léphetek, bár mennyire is nyűgös vagyok (erről a srácok tudnának mesélni 🤣🤣), fáradt esetenként, igyekszem a jobbik arcomat mutatni, és kiadni mindent, ami csak bennem van, habár ez nem mindig jön össze.


Milyen célokat tűznél még ki magad elé szentmihályi mezben a következő évekre?


Igen fogós kérdés, nincsenek igazán nagy céljaim, és nem is tervezek már olyan hosszú időre, hogy őszinte legyek: élvezni szeretném a futballt.


Visszatérve a 2024/25-ös pontvadászatra, mit vársz a tavasztól, miben kell fejlődni, előrelépni a csapatnak, hogy javítani tudjatok az őszhöz képest?


Magunkra kapunk egy kis erőnlétet, oda kell tennünk magunkat alapozáskor, ha ez megvalósul, márpedig meg fog, akkor szép tavaszunk lesz. Tényleg csak ismételni tudom magam, jó emberek, ügyes játékosok vannak, akik még ügyesebbek, ha megvan a megfelelő erőnlét. Ha így lesz, jönni fognak az eredmények, szerintem ez a kulcs!


A saját példád, pályafutásod alapján mit tanácsolsz egy mai fiatalnak, hogy álljon a sportághoz, a labdarúgáshoz, egy klubhoz, ha ilyen sok mérkőzést le akar játszani a színeiben?


Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, rengeteg dolognak együtt kell állnia, és nagyjából úgy is maradnia, és ez pedig iszonyatosan ritka, főleg a mai világban. Úgyhogy csak annyit tudnék mondani, hogy szeresse és tisztelje a játékot, a csapattársait, a klubját, vezetőit, edzőit. Ha az előbbi nincs is meg minden téren, érthető módon, az utóbbi elengedhetetlen. Érezze ott igazán jól magát, felhőtlenül, hogy ki tudja hozni magából a legtöbbet, ha ezt nem érzi, igazoljon nyugodtan tovább, mert valahol várja a megfelelő csapat, ami őt megilleti, és fordítva. Előbb-utóbb a legtöbben hazatalálunk, megtaláljuk a számításainkat, nekem sikerült 😉!


Pintér M. Lajos

TÁMOGATÓINK

SZRT_TM_Radar_ADS_720x96_0730.jpg

KAPCSOLAT

E-mail: st.mihaly.fc@gmail.comszentmihaly.kft@gmail.com
Levelezési cím: 6723 Szeged, Zöldfa u. 16. 2/8

bottom of page