Aradi Jázmin: szeretek repülgetni, imádom a kapuskesztyűt!

U-17-esként került mezőnyből a kapuba Aradi Jázmin (20), aki azóta nemcsak ott ragadt, de a KÉSZ-St. Mihály-Szeged női NB I-es csapatának meghatározó tagjává nőtte ki magát. A 2025/26-os szezonban az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az együttesből, tíz győzelmünkből nyolcnál ő védte a ketrecet az ellenfelek rohamaitól. Kapussorsról, felelősségről, komolyságról és bolondságról is beszélgettünk. Nyári interjú!

2024-ben mutatkoztál be az NB I-ben, de a 2025/26-os szezon hozta meg számodra az igazi áttörést: első számú kapusa lettél a KÉSZ-St. Mihály-Szegednek. Hogy élted meg ezt az idényt?

Az első tavaszi mérkőzést, a Honvéd elleni idegenbeli találkozót tekintem a fordulópontnak. Nem gondoltam volna, hogy én kapom meg a lehetőséget, s csak az járt a fejemben, ha már így alakult, mutassuk meg! Aztán amikor az első félidő vége felé kivédtem Vachter Fanni tizenegyesét, az borzasztóan jó érzés volt, egyből le is izzadtam, de azt mondtam: hú, én tényleg vagyok valaki, na, most már gyerünk, csináljuk ezt végig!

Azért nem volt előzmények nélküli, hogy te álltál a kapuban a februári rajton, hiszen az ősszel is négy bajnokin védtél.

Igen, de úgy gondolom, hogy akkor még csak értem a feladatra. Télen történt valami az életemben, a párkapcsolatomban, ami teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat. Új impulzusokat és sokkal több támogatást kaptam a párom által, ami döntő jelentőséggel bírt a labdarúgó-pályafutásom tekintetében is, ezért rendkívül hálás vagyok neki.

Tizennégy bajnoki mérkőzésen nyolc győzelem, három döntetlen és mindössze három vereség a mérleged a Simple Női Liga 2025/26-os kiírásában. Mutatós számok, büszke vagy a statisztikádra?

Hű, őszintén szólva ezzel engem is megleptél, de nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült teljesítenem. Tisztában vagyok vele, hogy magasra tettem a lécet saját magamnak, most azon kell dolgoznom, hogy tartani tudjam ezt a szintet.

Mit teszel ezért?

Mentálisan elengedem, kitörlöm a befejeződött szezont. Teljesen új lapot nyitok, és úgy indítom a következőt. Emellett pedig fizikálisan szeretnék erősödni, ha már nem nőttem túlságosan nagyra. A pontrúgások elhárításánál jól jön, ha nagyobbítom a karokat, hogy hatékonyabban el tudjam öklözni a labdát. A felsőtestet is igyekszem edzeni, hogy jobban el tudjam tolni az ellenfeleket, akik igencsak pimaszul helyezkednek a rögzített szituációknál, csípnek, rúgnak, beléd könyökölnek, rálépnek a lábadra...

Miben fejlődtél leginkább az elmúlt egy esztendő során?

Határozottabb lettem és pozitívabb. Sokkal inkább a csapatot igyekszem támogatni, s csak ezt követően fókuszálok az eredményességre. Úgy érzem, leginkább a határozottságra volt szükségem, mert korábban gyorsan össze tudtam esni fejben. A lábbal való játékban, a labdák megjátszásában is előre tudtam lépni.

Valóban, kintről is úgy tűnt, hogy higgadtabbá váltál, elmaradoztak a cselek, kevesebb lett az eladott labda, javult a hatékonyság. Minek köszönhető a változás?

Egyrészt nagyon sokat tanulok a saját hibáimból és abból, hogy visszanézem a meccseimet. Korábban sokszor megkaptam, hogy kapkodok, amikor a hazaadásoknál megjátszom a labdát. Másrészt a kapusedzőmmel, Garamvölgyi Gergővel – aki egy „vadállat” (nevet) – rengeteget dolgoztunk ezen, sokat zaklattam ennek kapcsán, hiszen szeretek tisztában lenni a hibáimmal. Arra törekedtünk, hogy ne siessek, mikor nálam van a játékszer, ne akarjak tőle azonnal szabadulni, hanem hozzak jó döntéseket. Úgy érzem, mostanra sokkal jobban átlátom, hogy egy adott helyzetből mit lehet kihozni, s ha nem nézek fel, akkor is tisztában vagyok vele, merre vannak a társak. Most tavasszal állt ez össze, az egyik edzésen éreztem meg igazából a ritmust.

Hangos kapus vagy, aki bátran irányítja a többieket. Mennyire fogadták el a társak a stílusodat, s milyen volt velük az együttműködés?

A belső védőimmel nagyon szerettem együtt játszani, főként Komlós Lillával, Palotás Petrával. A légiósokkal egy picit nehezebben ment a kommunikáció, ezen is dolgoznom kell még, hogy éles szituációkban egyből az angol kifejezés, az angol utasítás jusson eszembe, ne a magyar szó. Összességében azt éreztem, hogy a csapat bízik bennem, hitet és tartást ad nekik, ha én vagyok a kapuban, s bátram rám bízzák a labdát is, mert tudják, hogy meg fogom oldani a helyzeteket. Ez nagyon sokat jelentett az én önbizalmam szempontjából is.

Mennyit adott ehhez hozzá, hogy tavasszal valamennyi összecsapáson a te neveddel kezdődött a csapat, tehát a szakmai stáb részéről is határozottan megvolt a bizalom?

Rengeteget! Major László vezetőedzővel sokszor összevesztünk már, mert én még a padon is dumálok. (Nevet.) Nagyon fontos volt, hogy éreztem a bizalmát. Ősszel három győzelem után a Budaörs elleni 5-5-ös, rosszul sikerült meccsen védtem, ami után kikerültem a kapuból, s nem tagadom, ez meg is viselt. Úgy fogtam fel, hogy ha újra megkaptam a bizalmat, akkor nem játszhatom el, meg kell ragadnom az esélyt.

Melyik mérkőzések maradnak számodra a legemlékezetesebbek?

Az ETO elleni idegenbeli 0-0-at említeném először, ott ugyanazt az eufóriát éreztem, mint a Honvéd elleni meccsen. Nem is emlékszem, izgultam-e vagy sem. A másik pedig az utolsó fordulóból az MTK elleni hazai 3-2-es siker. Na, ez gyönyörű volt, elképesztően kiordibáltam magam. Annyira jó impulzusok értek, a végén már olyan nagy embernek éreztem magam, hogy azt hittem, sose szállok le. (Nevet.)

A hajrában, 2-2-nél akadt egy óriási bravúrod, ami végül három pontot ért: Vágó Fanny 17 méteres, a léc alá tartó szabadrúgását toltad fölé.

Igen, és a Honvéd ellen kifogott büntető mellett ez volt a másik kedvenc védésem a bajnokságból. Még Geri is azt mondta, hogy nagyon nehéz mozdulatot csináltam ott végig. Fontos hárítás is volt, mert ha gól lesz, könnyen megeshet, hogy kikapunk. Többször visszanéztem azóta ezt a védést is, undorítóan szép volt. (Nevet.)

A magasságok után nézzük a másik végletet, mi volt a mélypont?

A Budaörs elleni 5-5, ahol már a bemelegítésnél is éreztem, hogy valami nem működik. Sorban jöttek a ziccergólok, nem szokásom ilyeneket kapni, mert azért néha csak odaérek, de itt sehogysem tudtam segíteni a csapatnak, ami nagyon fájt. A másik a Szekszárdon elszenvedett 3-2-es vereség. Egész egyszerűen az ellenfél jobban akarta a győzelmet, mi odamentünk, és konkrétan megadtuk magunkat, semmilyen külső körülményre nem foghatjuk az eredményt. Szerencsére felpaprikázott bennünket ez a kudarc, s olyan menetelést vágtunk ki utána, amivel az ötödik helyig értünk fel.

Mióta tart a labdarúgás iránti szerelem?

Már kiskoromban nagyon szerettem focizni. A Gábor Dénes Technikum és Szakgimnáziumban sport szakra mentem, ez mellett csatlakoztam a Szent Mihályhoz 2022-ben, még Hadár Attila együttesében kezdtem.

Először a mezőnyben játszottál. Hogy kerültél a ketrecbe?

Még 2022 végén egy U-17-es bajnokin kiállították a hálóőrünket, Kozma Vivient, s én álltam be a helyére, aztán ott ragadtam. Lehet, hogy előtte az edzéseken már próbáltam a kapuskodást, és Geri kiszúrta, hogy jó lehetek ezen a területen, erre nem pontosan emlékszem. Annál élénkebben él az emlékezetemben az első igazi kapusedzés, ahol Geri konkrétan szétbombázott, ezt a mai napig felemlegetem neki. Nyilván tesztelte, hogy félek-e a labdától – és csak egy picit féltem. Azóta nagyon megszerettem ezt a posztot, annak ellenére, hogy a méreteim miatt azért akadtak, akik megpróbáltak lebeszélni róla. Nagyon örülök, hogy rácáfoltam azokra a beszólásokra, hogy túl kicsi vagyok ahhoz, hogy NB I-es kapus legyek, sőt, motivációt is merítettem ezekből!

Mit szeretsz leginkább a kapuskodásban?

Egyedi poszt, nagyon felelősségteljes. Szeretek ugrálni, repülgetni, esni, és nagyon élvezem, hogy egy-egy védés a közönségből is ujjongást vált ki. Imádom a kapuskesztyűt!

Mit tartasz a legnehezebbnek a „mesterségedben”?

Azt, hogy te vagy az utolsó. Ha egy mezőnyjátékos hibázik, abból még nem feltétlen kaptok gólt, de ha a kapus, akkor minden bizonnyal igen. Akkor azzal szembesülsz, hogy az edződ csalódott, a játékostársaid próbálnak ápolni, de nem megy... Ebben a szezonban az U-19-ben volt egy olyan eset, amikor elcseleztem magam, és büntetett az ellenfél. Legszívesebben azonnal lejöttem volna a pályáról, de ilyet nyilván nem tehetek.

Mentálisan hogyan dolgozod fel az ilyen szituációkat?

Nem könnyű a kapusok helyzete, én is sokszor sírok, sokszor nevetek. Azt a módszert követem, hogy ha gólt kapok, azonnal próbálom kitörölni, és egy meccsen belül is mindig újrakezdek. Nem adhatom fel, mert ha ezt látják rajtam, akkor a csapat is összeesik.

Az edzőid közül kinek köszönhetsz a legtöbbet?

Terjéki Tamásnak mentális téren, Győri Robitól is kaptam stabilitást, de Garamvölgyi Geri az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az ő kezei alatt a legtöbbet tudtam fejlődni.

Hogyan jellemeznéd őt mint kapusedzőt, miért sikeres a közös munkátok?

Nem egy tipikus edző. Nem monoton, vele rá tudsz hangolódni az edzésekre, s lehet nevetni is. Nagyon jó technikákkal dolgozik, remekül dolgozza ki az edzésterveket. Pontosan tudom, mit vár el, mi a feladatom, ami nekem nagyon fontos. Megmondja, hogy te most ebben leszel jó, te irányítani fogod a védelmet, mert nekik az kell. Vele teljesen egyértelmű, mit és miért csinálunk.

Kapusként ki a példaképed?

Manuel Neuer és Marc André ter Stegen. Nagyon szeretem, ahogy vetődnek, annyira szépek a mozdulataik! Emellett a csapattal való együttműködésük, kommunikációjuk és a labdás játékuk is lenyűgöz. Mentálisan nyugodtságot, stabilitást adnak az együttesüknek. Rengeteg videót nézek arról, hogyan dolgoznak a pályát, igyekszem tőlük minél több dolgot ellesni.

Sajátos világ a hálóőröké, nem véletlenül tartják különcnek, „bolondnak” őket. Mit gondolsz, rád is igaz ez a jelző?

Nagyon durván! Az öltözőben éneklek, táncolok, mindenkit röhögtetek. Igen, mint a kapusok többsége, én is „bolond” vagyok, de vicces is tudok lenni. Még az edzéseken is hájpolom magam, ha valamit kivédek. Ehhez a szakmához szerintem szükség van egy jó értelemben vett hülyeségre.

Hogy viszonyulnak mindehhez a csapattartásak?

A legtöbb játékossal remek a viszonyom, szeretnek, odajönnek, nagyokat marhulunk.

Van saját, különleges rituáléd a meccsek előtt?

A kapufákat és a gólvonalat megérintem a mérkőzések előtt, ez a ráhangolódás, aztán mehet is! Ez mostanában alakult ki, úgy éreztem, kell valami, ami állandóságot ad.

Említetted, hogy rendszeresen visszanézed a találkozóidat, hogy tanulj a hibáidból. Az ellenfeleket is szoktad videózni?

Nem. Csak saját magamra, a játékomra koncentrálok. Még a bemelegítésnél se nézek át a másik oldalra, nem abból akarok kiindulni, hogyan lőnek akkor, mert ha emiatt indulok el rossz irányba, bazi nagy potya gól lehet a vége. Rábízom magam az adott percre!

A mögöttünk hagyott szezonban az edzősködésbe is belekóstoltál, a lány U-14-es csapatunk mellett segítettél. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Ez ahhoz kapcsolódott, hogy most végzek a GD-ben, de nagyon beleszerettem! Először technikai dolgokban segítettem az U-14-nél, a TalentX-et csináltam, majd edzősködtem is, amit nagyon élveztem. Igazán különlegesek voltak azok a napok, amikor edzőként kísértem el a lányokat, majd két óra múlva játékosként már az NB I-ben szerepeltem. Óriási élményt adott. Szeretem, amikor csinálni kell valamit, amikor pörgős az élet. Már most nagyon hiányoznak a kicsik! Abszolút el tudom képzelni, hogy a későbbiekben is szerepet vállalok az edzősködés terén.

Ha már ezt említetted, mik a céljaid a labdarúgás területén, mit szeretnél elérni?

Elsősorban mindig rövid távon gondolkodom, így most a következő szezonra koncentrálok, ott szeretnék minél jobb és sikeresebb lenni. Hétről hétre, napról napra építem fel magamat. Nálam ez mindig úgy néz ki, hogy hétfőn megnézem, hogyan teljesítek. Ha jól megy, akkor szárnyalok. Ha a péntek rossz, akkor biztos, hogy jól sikerül a meccs. Ha túl jó a péntek, akkor fejben igyekszem magam összekapni, megnézem, miket rontottam el az előző meccsen, és az visszaránt a földre.

A futballon kívül mi az, amivel szívesen foglalkozol a mindennapi életben?

Imádok röplabdázni, néha úgy érzem, hogy pályát tévesztettem. Csodálatos sportjáték, mely a reflexekről szól, hasonlóan a kapuskodáshoz. Most az iskolában röpizek, de a későbbiekben is szeretném valahogy űzni, nagyon szeretem, kikapcsol. Emellett sokat videójátékozom, megszállottja vagyok a FIFA-nak. Aztán lehet, hogy a fitt-box lesz a következő a palettán, Papp Róbert edzéseihez szívesen csatlakoznék, mert erősítenek, és remek hangulatúak is. Szóval mintha nekem találták volna ki!

Fotók: Gémes Sándor