Arcképek: Szalma Gergely

Új sorozatunkban a Szent Mihály FC-nél dolgozó edzőket, stábtagokat mutatjuk be egy-egy rövid interjú keretében. Körmendi Bence erőnléti edzőnk után másodikként ismerkedjetek meg a női akadémiai U-17-es csapat frissen kinevezett vezetőedzőjével, Szalma Gergellyel!

Az új szezontól csatlakoztál klubunkhoz, illetve a Szent Mihály Női Akadémiához. Hogyan kerültél kapcsolatba a Szent Mihállyal?

A Szent Mihállyal nem most találkoztam először. A korábbi években már egy korábbi vezetővel is kapcsolatban voltunk arról, hogy milyen lehetne egy közös munka a lányoknál, az akadémián, de valamiért mindig volt olyan körülmény, ami miatt nem tudott megvalósulni.

A mostani megkeresés viszont egy kicsit más volt. A jelenlegi sportigazgató, Papp Róbert már játékoskoromban is többször keresett azzal, hogy dolgozzunk együtt, de akkor ezeket a lehetőségeket mindig elutasítottam. Most viszont úgy éreztem, hogy érdemes meghallgatnom, mit vázol fel. Tetszett, amit elmondott az akadémiáról, a munkáról és a lehetőségekről. Már régóta szerettem volna egy akadémiai közegben is dolgozni és szakmailag fejlődni. Emellett most az élethelyzetem is olyan, hogy ezt a munkát a magánéletemmel és a családommal is össze tudom egyeztetni. Így végül úgy éreztem, eljött az ideje annak, hogy igent mondjak.

Mutatkozz be, kérlek! Jelenleg is aktív labdarúgó vagy, mely csapatokban fordultál meg a pályafutásod során? Karriered kapcsán mire vagy a legbüszkébb?

A labdarúgást szervezett keretek között a Tisza Volán Focisuliban kezdtem, majd Röszkén folytattam az utánpótlásban. Itt mutatkoztam be később a felnőtt nagypályás labdarúgásban is. Ezt követően az SZVSE, majd a Szeged 2011 utánpótláscsapatai következtek, miközben az SZVSE felnőttcsapatában is rendszeresen pályára léptem.

Innen visszatértem oda, ahol tulajdonképpen minden elkezdődött, Szegedre, amely akkor már SZEOL néven működött. Ezt követően egy féléves algyői kitérő után Mórahalomra igazoltam. Ott töltöttem a felnőtt labdarúgó-pályafutásom talán legtöbb és legszebb éveit. Jelenleg is aktívan futballozom Röszkén, a Csongrád-Csanád vármegyei II. osztályban.

A pályafutásomra visszatekintve egyértelműen arra vagyok a legbüszkébb, amit Mórahalmon csapatként elértünk. Feljutottunk a nemzeti bajnokságba, majd két szezont is ott tudtunk játszani. Ez egy olyan időszak volt, amire mindig nagyon jó szívvel fogok visszagondolni. Nemcsak azért, mert szakmailag is nagy lépés volt, hanem azért is, mert egy olyan közösség része lehettem, amely együtt ért el egy komoly sikert.

A labdarúgás mellett mivel foglalkozol még?

A labdarúgás mellett elsősorban a családommal töltöm az időmet. A feleségemmel és a két kisgyermekemmel igyekszem minél több időt együtt tölteni, számomra ez nagyon fontos.

Emellett független pénzügyi tanácsadóként dolgozom vállalkozóként. Ezt azokban az időszakokban végzem, amikor éppen nem a labdarúgással foglalkozom. Így tulajdonképpen három fontos terület van jelen az életemben: a család, a munkám és a labdarúgás.

Mióta edzősködsz, s mely együtteseknél dolgoztál eddig?

Viszonylag fiatalon kezdtem el edzősködni, 2014-ben Röszkén. Eleinte még édesapámnak segítettem be, később azonban önállóan is egyre több feladatot kaptam. Az U-7-es, az U-9-es és az U-11-es korosztályokkal is dolgoztam több éven keresztül.

Ezt követően a Szeged 2011-nél az U-10-es korosztály mellett dolgoztam, majd visszakerültem Mórahalomra. Ott az U-11-es korosztálytól egészen az U-17-ig több korcsoporttal is foglalkoztam rövidebb-hosszabb ideig. Gyakorlatilag minden korosztály edzésébe volt lehetőségem betekinteni, illetve ha kellett, a kollégák munkájába is besegítettem. Ez azért is volt fontos számomra, mert az évek során többféle korosztályt és játékostípust is megismerhettem.

Edzőként melyek a legfontosabb alapelveid?

Számomra az egyik legfontosabb a stabil védekezés. Erre szeretném felépíteni a játékunkat, és ebből kiindulva gyors átmeneteket kialakítani, elsősorban a szélső zónák megfelelő használatával.

Ehhez természetesen rengeteg tudatos futásra és labda nélküli mozgásra van szükség. Azt szeretném, hogy a játékosok ne csak akkor legyenek aktívak, amikor náluk van a labda, hanem folyamatosan gondolkodjanak, és keressék azokat a mozgásokat, amelyekkel segíteni tudják a csapatot.

Ugyanakkor számomra nemcsak a taktikai és technikai fejlődés fontos. Szeretnék pozitív, tanulásra és sikerre éhes játékosokat nevelni. Fontos, hogy merjenek hibázni, merjenek kérdezni, és közben folyamatosan törekedjenek arra, hogy jobbak legyenek.

Milyen ambíciókkal, tervekkel érkeztél hozzánk?

Az első és legfontosabb számomra, hogy egy pozitív közegben dolgozzunk. Szeretném, ha lenne egy olyan rendszer és szakmai háttér, amely biztos alapot ad a munkához, és amelybe én is bele tudom helyezni a saját edzői karakteremet.

A célom az, hogy ebben a közegben játékosként és emberileg is fejlesszem a labdarúgókat, egyénileg és csapatszinten egyaránt. Szeretném, ha minden mérkőzésen kihoznánk a játékosokból azt, ami sikeressé teheti őket és az egyesületet is. Úgy gondolom, hogy akkor jó egy közös munka, ha abból mindenki profitál: a játékos, a csapat, az egyesület és természetesen az edző is.

A női U-17-es korosztállyal foglalkozol nálunk, mik az első személyes tapasztalataid a csapattal?

Ez számomra egy teljesen új feladat, de nem elsősorban az U-17-es korosztály miatt, hiszen az életkori sajátosságokat és az ezzel járó feladatokat korábban már volt lehetőségem megtapasztalni. A legnagyobb újdonság az, hogy ezúttal lányokkal dolgozom, nem fiúkkal.

Természetesen itt is vannak olyan helyzetek, amelyek más megközelítést vagy más megoldást igényelnek, és ezeket nekem is meg kell tanulnom kezelni. Éppen ezért én is tanulási folyamatként tekintek erre az időszakra.

Az első benyomásaim ugyanakkor nagyon pozitívak. A stáb és a játékosok is segítőkészek voltak, és úgy érzem, hogy elkezdtek befogadni, illetve egyre jobban megnyílni felém. Ami különösen tetszik, az a játékosok sportághoz való hozzáállása. Ezt mindenképpen szeretném megtartani, illetve ha lehet, még tovább erősíteni bennük.

Milyen személyes célokat fogalmaztál meg magadnak az itteni munkáddal kapcsolatban? A csapattól mit vársz ebben az idényben?

Személyes célom, hogy minél gyorsabban megismerjem és elsajátítsam azt az új rendszert és közeget, amelybe most bekerültem. Szeretnék minél hamarabb beilleszkedni a szakmai stábba és az akadémia életébe. Ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a játékosokkal kialakuljon az a bizalom, amelyre egy jó közös munkát fel lehet építeni. Szeretnék sikeres, fejlődni akaró labdarúgókat nevelni, akik nemcsak eredményesebbek lesznek, hanem játékosként és emberként is fejlődnek a közös munka során.

A csapattól pedig azt várom, hogy mérkőzésről mérkőzésre meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek. A bajnokságban szeretnék minél kevesebb gólt kapni, stabilan teljesíteni és gyűjtögetni a pontokat, lehetőleg minden mérkőzésen a három pont megszerzésének szándékával.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy mindig két lábbal a földön maradjunk. Akkor is, amikor jól mennek a dolgok, és akkor is, amikor éppen egy hullámvölgyben vagyunk, és esetleg nem teljesen tiszták a fejek. Egy hosszú szezonban mindkettőre szükség van: az önbizalomra és az alázatra is.

Összességében azt szeretném, hogy a szezon végén úgy tudjunk visszatekinteni erre az időszakra, hogy mindenki fejlődött, a csapat előrelépett, és mi edzőként is hozzátettünk ahhoz, hogy ezek a lányok a lehető legtöbbet hozzák ki magukból.

Isten hozott a Szent Mihálynál, Geri, sok sikert és rengeteg örömöt kívánunk klubunknál!