Komlós Lilla: fenomenális érzés a végén kiharcolt győzelem

Kitűnő védőnk szerint kemény, feszült, de sportszerű meccset játszottunk a Diósgyőrrel, s a miskolciak elleni diadal erőt és lendületet adhat a folytatásra. A hibákból persze van mit tanulni, de a pozitív dolgokra lehet építeni – véli.

A 93. percben szögletből szerzett góllal verte meg 1-0-ra a Diósgyőrt a KÉSZ-St. Mihály-Szeged a Simple Női Liga 14. fordulójában. Ezen a találkozón is kitett magáért 22 éves védőnk, Komlós Lilla, aki rengeteget dolgozott, harcolt és robotolt, számos párharcot vívott a vendégek gyors és veszélyes támadóival. Csupa szív játékosunk számára abból a szempontból is különleges volt ez az összecsapás, hogy tavaly nyáron a DVTK-tól érkezett Szegedre. A Szent Mihállyal ebben a szezonban kétszer is sikerült legyőznie a Diósgyőrt.

„Igazából azt kaptuk ettől a mérkőzéstől, amire számítottunk. Tisztában voltunk vele, hogy le fog bennünket támadni az ellenfél, hogy gyorsak és erőszakosak. Erre nagyon figyelnünk kellett, valamint arra is, hogy hatástalanítsuk a mögénk beívelt labdákat és a lövéseket. Úgy érzem, nagyjából sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk. Küzdelmes, nehézkes meccs volt, nem nagyon tudott egyik csapat sem a másik fölé kerekedni. Sok volt a pontatlan passzunk és ívelésünk, de igyekeztünk megtartani a labdákat. Tudtuk, hogy az akarat lesz a kulcs, éreztük, hogy képesek vagyunk kiharcolni a győzelmet, s végig hittünk is ebben. Nem volt egyszerű, de borzasztóan örülök, hogy a 93. percben Nadja Djurdjevac szögletből megszerezte a három pontot érő találatot” – értékelt honlapunknak Komlós Lilla.

Úgy folytatta, egészen egyedi hangulata van annak, amikor egy csapat az utolsó pillanatban nyeri meg a meccset. „Fenomenális érzés, igazából nem is nagyon lehet szavakkal leírni! Örülök, hogy nekünk sült el jól a végjáték, nagyon nagy lökést adhat ez a továbbiakra is. Büszke vagyok arra is, hogy kétszer tudtuk legyőzni a Diósgyőrt ebben a bajnokságban. Természetesen ezeken a meccseken kettős érzések vannak az emberben, hiszen mégiscsak a volt csapata ellen lép pályára, de ilyen a labdarúgás, az élet megy tovább, s boldog vagyok, hogy itthon tartottuk a három pontot az első tavaszi szegedi bajnokin” – fogalmazott.

Elismerte, nagyon kemény és feszült, de sportszerű találkozót vívtunk a miskolciakkal. Belülről is úgy érezte, egy- vagy kétgólos lehet a meccs, tehát sorsdöntő, hogy ki lövi az első gólt, ki nyugodhat meg hamarabb. Nem volt egyszerű megbirkózni a DVTK masszív középpályájával, s feltörni a védelmüket, Komlós Lillának és védőtársainak pedig sok munkát adtak a vendégek támadói, Christiane Sundstrom, Nagy Panna, Carina Leal és a csereként beszálló Katona Flóra is. A mieink azonban állták a sarat. „Védőként rengeteg párharcot kellett megvívnom ezen a mérkőzésen, talán ez jelentette most a legnagyobb kihívást. Nem volt egyszerű dolgom, de ha eléggé akarja az ember, akkor sikerül, s úgy érzem, hátul jól megoldottuk a feladatunkat. Bár még csak bő egy hónapja érkezett Tijana Zarkovic, de egyre jobb az összhang, és szerintem sokat profitálunk az ő rutinjából és képességeiből. Nagyon jónak tartom, hogy sokat beszél, irányít. Mi próbálunk hallgatni rá, ugyanakkor természetesen segíteni is neki. Úgy gondolom, sokat erősödtünk vele, s a beilleszkedése is gördülékenyen ment” – mondta el.

Védőnk úgy véli, a Diósgyőr elleni győzelemből nagyon sokat profitálhat a csapat a folytatásra. „A hibáinkat igyekszünk kijavítani, a jó dolgokra, a pozitívumokra pedig építeni. A feladatunk, hogy a továbbiakban is a lehető legjobban megcsináljuk, amit az edzőink kérnek tőlünk. Mivel a győri összecsapásunkat elhalasztották, már az Újpest elleni, március 28-i hazai bajnokira készülünk és koncentrálunk. Azon leszünk, hogy itthon tartsuk a három pontot, s visszavágjunk a lila-fehéreknek az őszi vereségért. Szerintem képesek vagyunk rá, s meg tudjuk csinálni. Az sem lesz egyszerű meccs, hiszen a DVTK-hoz hasonlóan az Újpest is az egyik közvetlen riválisunk, s biztosan nyerni jönnek, de azt meg kell akadályoznunk, s felül kell múlnunk őket” – hangsúlyozta Komlós Lilla.

Fotó: Gémes Sándor