Major László: mi voltunk a női NB I meglepetéscsapata!

Hatalmas fegyverténynek tartja az ötödik helyezést és az élcsapatok elleni bravúrokat a KÉSZ-St. Mihály-Szeged vezetőedzője. Major László büszke rá, hogy évről évre egy picit mindig sikerül előrelépni, és Szegeden egyre többen figyelnek a női együttes szereplésére. Évértékelő interjú.

Számos rekordot döntött meg a KÉSZ-St. Mihály-Szeged női labdarúgócsapata az NB I 2025/26-os kiírásában. 33 ponttal a történelmi ötödik helyet szereztük meg, mindezt 41 rúgott góllal, pozitív gólkülönbséggel, s a 25 gólos Milica Popovic révén a góllövőlista második helyezettjét is mi adtuk. Egy héttel az utolsó forduló után milyen érzések kavarognak a vezetőedzőben, hogyan értékeli a szereplést?

Összességében mindenki pozitívan értékeli az egyesületnél a felnőttcsapat szereplését, amire Szegeden is sokan felkapták a fejüket, és úgy gondolom, a szakmai közeg is elismerte a teljesítményünket, nem véletlenül nevezik a KÉSZ-St. Mihály-Szegedet az idei NB I meglepetéscsapatának. Mindezt úgy értük el, hogy az egyik legfiatalabb átlagéletkorú kerettel dolgoztunk. A húzóemberek persze a rutinosabb (20-24 éves) magyar és külföldi játékosok voltak. A sikerünk értékét ugyanakkor növeli, hogy roppant balszerencsések voltunk ebben a bajnokságban, hiszen ősszel nagyon korán három alapembert (Szabó Dóra, Suták Dorka, Szőke Flóra) is elveszítettünk súlyos sérülések miatt, így az eredetileg elképzelt kezdőcsapat több oszlopára lényegében alig-alig számíthattunk a pontvadászat során. Ehhez jött még, hogy a kapitány, Sajti Krisztina télen a pályafutása szüneteltetéséről döntött. Úgy gondolom, ha az említett négy futballista közül legalább kettő végig velünk lett volna, végig bevethető lett volna a bajnoki mérkőzéseken, akkor még az ötödik hely elérésénél is komolyabb eredményre, vaskosabb meglepetésre lettünk volna képesek.

Télen, 12 forduló után 16 ponttal álltunk az ötödik helyen, s miután Sajti Krisztina is kidőlt a védelem tengelyéből, sokan legyintettek, s azt mondták: Szent Mihály majd kipukkad tavaszra, és vissza fog esni. Ehhez képest tíz meccs alatt 17 pontot termeltünk, s magabiztosan tartottuk meg az ötödik pozíciót. Nem mellesleg ha csak a tavaszi tabellát nézzük, ugyanúgy 17 pontosak vagyunk, mint az MTK, mely most a bronzmeccsre készül. Minek volt ez köszönhető?

Hatalmas jelentőséggel bírt, hogy a kapusposzton egyértelmű helyzetet teremtettünk, s saját nevelésű ifjú tehetségünk, Aradi Jázmin élni tudott a lehetőséggel, bizonyította tehetségét és rátermettségét. Emellett kiemelten fontos volt, hogy egy komoly belső védő érkezzen, s a szerb bajnok Tijana Zarkovic rengeteget segített a csapatnak. Sokat nyertünk továbbá a középpályán a 2008-as születésű, szabadkai, magyar állampolgár Antelj Masa csatlakozásával is.

Számos gyorselemzés kimutatta és több edzőkolléga is nyilatkozta, hogy a Szeged eredményességének egyik kulcsa az volt, hogy bravúrokat tudott bemutatni a „nagy négyes” tagjai, azaz az élcsapatok ellen is. Erre vagy a legbüszkébb, s te is úgy látod, hogy ebben tudtunk előrelépni?

Hatalmas fegyverténynek tartom, hogy az utóbbi esztendőkben folyamatosan bajnoki ezüstérmes és magyarkupa-győztes Győr ellen négy pontot szereztünk, hogy s hogy történetünk során első alkalommal az MTK-t is meg tudtuk verni. Ugyanígy nagyon büszke vagyok rá, hogy a Pécsnél és a Diósgyőrnél oda-vissza jobbnak bizonyultunk. A miskolciakat ráadásul ugyanúgy első alkalommal vertük meg a felnőtt NB I-ben, mint az MTK-t.

Utólag visszatekintve melyek voltak a legkevésbé sikerült találkozók, melyek után maradt benned hiányérzet?

Őszről a budaörsi 5-5, abban a találkozóban jóval több volt, ha okosabban, taktikusabban és higgadtabban játszunk. Tavasszal pedig a szekszárdi 3-2-es vereség volt rendkívül bosszantó. Azon a mérkőzésen minden összejött, ami összejöhetett: lőttünk négy(!) kapufát, ezeken kívül kihagytunk három-négy százszázalékos ziccert, az ellenfél pedig úgy ért el három gólt, hogy gyakorlatilag kétszer lőtt a kapunkra... A foci persze ilyen, tudjuk, hogy ez is benne van. Akkor ez a vereség nagyon rosszul esett, de azt tapasztaltam, hogy később feltüzelte a csapatot, ráadásul szerencsére ez a három pont a mi szempontunkból sem osztott-szorzott a végelszámolásnál. Összességében óriási bravúrnak tartom, hogy egy szűkebb kerettel, sok nehézség közepette, de elképesztő hittel, akarattal és egységgel több olyan nagy egyesületet, együttest meg tudtunk előzni – elég, ha csak az Újpestre, a Budapest Honvédra, a Pécsre, a Diósgyőrre vagy akár a Szombathelyre utalok –, akiknek a miénkhez képest sokkal kedvezőbbek az anyagi, illetve az infrastrukturális lehetőségei. Ez az, ami szerintem a legbüszkébbek lehetünk most a Szent Mihálynál.

Mennyire volt ebben kulcs, hogy sikerült a kerethez igazítani a játékstílust és a felfogást?

Alapszabály, hogy mindig a kerethez kell alakítani a játékstílust, és nem fordítva, ezt tartottuk szem előtt. Hiába szeretnénk például labdabirtoklásos futballt játszani, mint a Fradi vagy az MTK, ha nincsenek meg ehhez az embereink. Mi lemondtunk erről, s nagyon eredményesen és hatékonyan azt játszottuk, amit tudtunk, próbáltunk a saját erősségeinkre építeni. Ezzel számos bravúrt tudtuk elérni, s abszolút rászolgáltunk arra, hogy a női NB I meglepetéscsapataként tartsanak minket számon.

Alapvetően meghatározta az idényt, hogy Milica Popovic személyében egy igazi klasszis, villámgyors gólvágót sikerült tavaly nyáron Szegedre csábítani, aki mind szakmailag, mind emberileg kitűnően passzolt az együttesbe.

Popi egy a pályán kívül végtelenül szerény, igazi csapatember, aki a pályán minden labdáért harcol, ráadásul rendkívül önzetlen. Még az utolsó meccsén is, amikor a gólkirálynői címért harcolt, osztogatta a passzokat a társaknak, ha úgy érezte, hogy jobb helyzetben vannak nála. A bajnokságban és a kupában összesen 26 gólt lőtt, számtalan gólpasszt kiosztott, emellett példásan támogatta a fiatalabb futballistáinkat is. Ilyen játékosunk még korábban soha nem volt, nagyon büszkék is vagyunk rá. Elképesztő csoda lenne számunkra, ha valamilyen módon meg tudnánk őt tartani a jövőben is.

Ha már a fiatalokat említetted, velük mennyire voltál elégedett?

Rájuk óriási kihívás várt, hiszen a legtöbben az U-17-ből érkeztek, s nagyon nehéz feladatot jelentett számukra, hogy beilleszkedjenek a felnőttcsapat játékába. Próbáltuk úgy megoldani a játékperceket, hogy mindenki számára jusson lehetőség, és azt is megnézzük, kire milyen mértékben tudunk számítani most és a későbbiek során. A „kicsik” amikor beszálltak, tudtak segíteni nekünk. Természetesen még nem húzóemberek, de nagyon sokat tanultak, fontos tapasztalatokat szereztek az idény során, s látható volt a fejlődésük is. Örömteli, hogy ebben a bajnokságban öt 2008-as és egy 2010-es születésű újoncot avattunk, a helyi utánpótlásra a továbbiakban is kiemelten építünk.

Feltűnő volt, hogy a jó szereplés okán is egyre többen követték a női NB I-es csapat szereplését Szegeden. Ez mekkora löketet adott?

Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a női labdarúgás még nem azon a szinten van, mint Angliában vagy a skandináv országokban, és Szegeden is akadnak hagyományosabb, népszerűbb sportágak, de megmondom őszintén, borzasztóan jólesett látni, mennyien figyelik az eredményeinket, és szurkolnak a lányoknak. Az elmúlt hónapok során úton-útfélen szólítottak le az emberek, és gratuláltak a szereplésünkhöz, ami nagyon nagy erőt és lendületet adott. Sokat jelentett az is, hogy a végén az MTK ellen egy olyan, igazi közönségszórakoztató mérkőzést tudtunk játszani, amit szerintem Szegeden női labdarúgók még nem produkáltak. Már csak ezért az egy meccsért is azt mondhatom, hogy érdemes volt végigcsinálni az évet, s befektetni ezt a rengeteg munkát és energiát.

Úgy tűnt, a bajnokság végére igazán összeállt a csapat. Mik voltak ennek az összetevői?

Igen, nagyon sokat jelentett az U-19-es válogatott támadónk, Szabó Dóra felépülése az utolsó néhány fordulóra. A végén tényleg top csapattal tudtunk felállni, összeállt az együttes, s olyan komoly motivációs lehetőséget tudtunk nyújtani, aminek köszönhetően tényleg elképesztő akarattal és lelkesedéssel futballoztak a lányok egymásért és a közös sikerért. Büszke vagyok rá, hogy ebben a szezonban is sikerült egy picit előrelépnünk, s a KÉSZ-St. Mihály-Szeged a Dél-Alföld legjobb alakulata a női csapatsportokat tekintve.

Jövőre változik a bajnokság lebonyolítása, hiszen a 22 fordulós alapszakaszt követően az 1-4., az 5-8. és a 9-12. helyért rájátszás lesz. Több mérkőzést rendeznek majd, s hamarabb, augusztus 8-án rajtol a pontvadászat. A felkészülésünk is a megszokottnál korábban, június 22-én startol el. Addig mi a program?

A lányok most a jól megérdemelt pihenőjüket töltik, ám megkapták az erre az időszakra vonatkozó otthoni feladataikat is, nincs tehát teljes leállás. Júniustól a Papp Róberttől kapott egyéni tervek alapján kell mozogniuk, futniuk, végezni a fizikális szinten tartást. Amint az az évzárónkon is elhangzott a klubvezetés részéről, a lehetőségeinkhez mérten szeretnénk egyben tartani a keretet, a játékosokkal megkezdődtek a tárgyalások, és a következő egy-két hétben lefolytatjuk a szükséges egyeztetéseket. Azon is dolgozunk már, hogy minél több nemzetközi edzőmérkőzést kössünk le a bajnokság előtti időszakra. Célunk, hogy a klub hagyományaihoz és az idei szezonhoz méltó szerepléssel örvendeztessük meg a szegedieket a folytatásban is. Végezetül szeretném megköszönni valamennyi játékosom és stábtagom egész éves munkáját, együttműködését, a klub vezetésének támogatását, s hálás vagyok azért is, hogy a hazai mérkőzéseinket exkluzív környezetben, a csodálatos Szent Gellért Fórumban tudtuk és tudjuk megrendezni.

Fotó: Gémes Sándor