Szegedi pályafutása talán legjobb teljesítményével járult hozzá Ónodi Vanessza a Szekszárd legyőzéséhez. A 23 éves belső védő úgy érzi, a Puskás-meccs óta felfelé ível a csapat formája. Imád a Szent Mihályban futballozni, mert mint mondja: itt mindig vidámság van, s kisegítik egymást a játékosok.
Felvállalta a párharcokat, és rendre megnyerte azokat, jól helyezkedett, képes volt megtartani, sőt, megjátszani a labdákat, s nemcsak hátul állt sziklaszilárdan a lábán, de még az ellenfél kapuja előtt is feltűnt, s többször is veszélyeztetett. Az idei szezonban első alkalommal volt kezdő a KÉSZ-St. Mihály-Szeged együttesében Ónodi Vanessza, s belső védő 2023 nyara óta tartó szegedi pályafutása talán legjobb, legmarkánsabb egyéni teljesítményével rukkolt elő a Szekszárd ellen 2-1-re megnyert mérkőzésen. Maximálisan élni tudott a lehetőséggel, ami részben azért nyílt meg számára, mert csapattársai közül többen is hiányoztak eltiltás, sérülés vagy betegség miatt. Apropó, betegség. Néhány nappal a találkozó előtt még Vani játékára sem sokan fogadtak volna, mert a hirtelen jött őszi vírus őt is ledöntötte.
„Őszintén szólva a múlt hét elején még magam sem gondoltam volna, hogy pályára tudok lépni, pláne, hogy a kezdőben kapok helyet, hiszen beteg voltam. Szerencsére időben felgyógyultam, onnantól kezdve pedig csak arra összpontosítottam, hogy próbáljak minél nagyobb segítségére lenni a különféle okokból megfogyatkozott csapatomnak. Nagyon jól éreztem magam a Szekszárd elleni mérkőzésen, s magam is úgy láttam belülről, hogy hátul talán én vagyok ezúttal a legbiztosabb pont, éreztem is ennek a felelősségét, s az első pillanattól az utolsóig igyekeztem megfelelni neki. Bevallom, borzasztóan örültem neki, hogy ilyen jól ment a játék, nagyon élveztem a focit” – árulta el honlapunknak.
A kazincbarcikai születésű Ónodi Vanesszát – aki Diósgyőrben lett NB I-es játékos, majd egy hatvani kitérő után a Kelenben pallérozódott, onnan érkezett Szegedre – az sem zavarta meg, hogy Hadár Attila vezetőedző ezúttal támadóbb szellemű alakulatot küldött fel, ami azt is jelentette, hogy a megszokott négy védő helyett hárman alkották a hátsó alakzatot. „Nagyon nehéz mérkőzés volt, hiszen olyan csapat ellen játszottunk, akik szeretnek kontrából jönni, kiváló támadókkal rendelkeznek, s mindig bennük vannak a váratlan, hirtelen megoldások. Roppantul kellett erre figyelnünk hátul az új felállásban, ami nekem is szokatlan volt, hiszen még nem játszottam háromvédős rendszerben, de úgy gondolom, jól ment a játék, nekem és a csapatnak is feküdt ez a szisztéma” – mondta a 23 esztendős játékos.
Ha már kihívások, Ónodi Vanessza a Szekszárd elleni összecsapás előtt négyszer szállt be csereként a 2024/25-ös bajnokságokban: volt, hogy a védelem jobb oldalán, máskor annak közepén, de többször előfordult (így a Pécs ellen és Felcsúton), hogy taktikai okokból centerbe tolta fel Hadár Attila a remek testfelépítésű, jól fejelő futballistát. A Puskás ellen még gólt is tudott szerezni egy csodás emeléssel. A fiatal játékost azonban ezek a változtatások nemhogy nem zavarják, de úgy fogalmazott, erőt merít mindebből. „Számomra ez egy nagyon pozitív dolog, mert úgy gondolom, hogy a vezetőedzőm több dolgot is lát bennem, úgy véli, több helyen is feltalálom magam, több pozícióban is hasznára lehetek az együttesnek. Örömtelinek tartom ezt, s az önbizalom és a magabiztosság terén is sokat ad nekem. Szívesen játszok több poszton, így jobban meg tudom magam mutatni. Azon dolgozom, hogy bizonyítsam, bárhol megállom a helyem, ha úgy adja a meccs, elöl is bevethet az edzőm, mert bennem van a gól, ha pedig úgy hozza a helyzet, hogy védekezni kell, akkor hátul is tudom erősíteni a csapatot. Boldog vagyok, ha bárhol be tudnak vetni, s segíthetek az együttesnek” – fejtette ki.
A rendkívül kiélezett Szekszárd-mérkőzés Vanessza szerint elsősorban fejben dőlt el. A Szent Mihály mentálisan volt erősebb, mint tolnai ellenfele, ezért tudta a 93. percben kiharcolni a rendkívül fontos diadalt. „Szerintem egyértelműen azon múlt, hogy fejben ki az erősebb, ki mennyire akarta ezt a három pontot, s mekkorát küzdött már az elejétől kezdve. Mi kezdtük jobban a meccset, s nekünk volt kevésbé zavaró, hogy leszakadt az ég, s csúszik a pálya, mert mindig, minden helyzetben kisegítettük egymást. Számíthattunk egymásra, ott voltunk a másiknak, ha kellett, csúsztunk-másztunk a vizes talajon, ez volt az, ami miatt végül itthon tartottuk a három pontot” – vélekedett.
S hogy mit tud egy futballista azért tenni, hogy fejben erős maradjon? Nos, védőnk szerint minden az öltözőben dől el. „Nagyon sokat beszélgetek a csapattársakkal. Mindig átbeszéljük, kinek mi az erőssége, ez hatalmas motivációt tud adni a meccs előtt, s sokat segít abban, hogy mire kell figyelnem. Természetes, hogy felhívják az ember figyelmét adott esetben a gyengeségekre is, melyekre így jobban tud összpontosítani. Abból lehet épülni, ha a csapattársak segítenek egymásnak, jó és hasznos dolgokat mondanak a másiknak, ami a Szent Mihálynál maximálisan megvalósul” – avatott be a részletekbe.
Bár ebben az idényben komoly versenyhelyzet van a csapatba kerülésért, Ónodi Vanessza abban bízik, hogy ezzel a teljesítménnyel gyökeret verhet a kezdőben. Természetesen tudja, ehhez rengeteget kell dolgoznia a következőkben is. „Idén tényleg nagyon nehéz bekerülni a csapatba, mert mindenki nagyon jól teljesít az edzéseken, s nagyon akarja, hogy kezdjen. Rendkívül boldog vagyok, hogy a Szekszárd ellen az elejétől a végéig a pályán lehettem, s remélem, hogy a mutatott játékommal bent is tudok maradni. Persze sok múlik azon, hogy teljesítek majd a tréningeken, s hogyan edzenek a többiek. Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy a későbbiek során is helyet kaphatok a kezdőben, s biztos pontja lehetek a csapatnak” – beszélt a céljairól.
Apropó, célok! Vani úgy érzi, bár Felcsúton a 3. fordulóban 3-2-re kikaptunk, ott mégis olyan produkciót nyújtott a Szent Mihály, ami fordulópontot jelentett, s onnantól kezdve felfelé ível a forma, felfelé vezet az út. Hisz benne, hogy ez az ív a következő hetekben sem törik meg, sőt! „A Pécs elleni borzalom után a Puskás ellen olyan teljesítményt tettünk le az asztalra, amiből azóta is építkezünk. Az által, hogy ott annyira jól együtt volt a csapat, elkezdtünk felfelé ívelni, s úgy érzem, hogy jön az az időszak, amikor szárnyalni fog az alakulat. Tudom, merésznek tűnhet ez a kijelentés, de én nagyon reménykedek abban, hogy innentől egyre jobbak leszünk, s ki fogjuk segíteni egymást elöl, hátul, a középpályán, akár a kapusposzton is, szóval: mindenhol” – részletezte. Hozzátette, ha így történik, akkor egyáltalán nem lehetetlen az ötödik vagy a hatodik hely elérése sem ebben a borzasztóan kiegyenlített női NB I-ben.
Vanessza tavaly nyár óta tagja az együttesünknek. Tavaly huszonegy bajnokin öltötte magára a Szent Mihály mezét, idén öt alkalommal kapott lehetőséget a bizonyításra. Kíváncsiak voltunk rá, hogy érzi magát nálunk az északkelet-magyarországi származású futballista! „Erről csak felsőfokon tudok beszélni! Nagyon szeretek itt lenni, imádom Szegedet, gyönyörű hely. Mikor aláírtam ide, bevallom, ez is 'megvett', hogy mennyire szép a város, s mennyi mindent lehet itt csinálni, s mennyi érdekesség van. Imádom a csapatot is, a lányokat, itthon érzem magam köztük, mert itt mindig vidámság van. Az edzéseken sincs olyan, hogy ha valakinek rossz kedve van, azt átveszi a csapat, hanem éppen hogy próbáljuk felhúzni, aki nehézségekkel küzd, azon vagyunk, hogy neki is jó kedve legyen, röhögjön, nevessen, mosolyogjon. Szóval nagyon szeretek itt lenni, s remélem, még egy pár évig lehetőségem is lesz erre” – összegzett.
Vani és a szegedi szál
Ónodi Vanesszával kapcsolatban egy érdekességre, egy színes epizódra is bukkantunk a múltból. Kiderült, a szegedi szál különleges szerepet játszott az életében. Nevelőegyesülete, a patinás Diósgyőri VTK a női szakága történetének első, nagypályás mérkőzését éppen Szegeden vívta! 2013. szeptember 21-én a DVTK-Vénusz debütáló lányai a Szegedi AK-nál vendégeskedtek az U15-ös pontvadászatban a Felső Tisza parti stadionban. Ezen a sporttörténelmi összecsapáson Vani is részt vett a miskolciak színeiben. Játékosunk őszintén bevallotta, nem nagyon emlékszik már erre a tizenegy évvel ezelőtti derbire, de amikor megemlítettük neki, hogy 5-4-re győztek, s az egyik gólt éppen ő szerezte, már kezdtek elővillanni a régi emlékek. Ez a kis sztori is bizonyítja, hogy a labdarúgás váratlan fordulatokra, előre nem látható forgatókönyvekre, ha tetszik: csodákra képes, hiszen Vani sem titkolja: soha nem gondolta volna, hogy valamikor éppen Szegeden lesz NB I-es labdarúgó. „Amikor tavaly megkerestek Szegedről, s ajánlatot tettek, el se akartam hinni, annyira megtisztelőnek éreztem. Pár helyről volt még hívásom, akadtak egyéb lehetőségek is, de egyértelműen a Szent Mihály volt az első, annyira tetszett, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy máshogy döntsek” – fogalmazott.
Pintér M. Lajos
Az első két fotó: Gémes Sándor, az archív kép 2013-as sporttörténelmi szegedi mérkőzésről a DVTK-Vénusz Facebook-oldaláról való. (Ónodi Vanessza az ülő sorban, középen.)
Comments