Juhász Enikő: meghozta gyümölcsét a rengeteg munka

Elsősorban az önbizalom terén sikerült előrelépnie a Szent Mihály FC fiatal védőjének a 2024/25-ös szezonban. Saját nevelésű, fiatal futballistánk, Juhász Enikő tavasszal alapemberré vált NB I-es csapatunkban, s meghatározó szerepe volt abban, hogy a védelem stabilan és megbízhatóan teljesített. A 21 éves játékos elárulta, melyik volt a legemlékezetesebb meccse, s arról is beszélt, mi áll a kiemelkedő futómennyisége mögött.

– Huszonhat ponttal a hetedik helyet szerezte meg a KÉSZ-St. Mihály-Szeged a Simple Női Liga 2024/25-ös kiírásában. Hogyan értékeled a szereplést?

– Annak ellenére, hogy kicsit nehezen indultunk be az őszi szezonban, a végére szerintem jó teljesítményt tettünk le az asztalra. Korábban még nem sikerült elérnünk 26 pontot, úgyhogy ez önmagáért beszél, s annak köszönhető, hogy tavasszal tényleg mindenki gőzerővel odatette magát az összes meccsre. Nagyon örültem neki, hogy ebben nekem is részem lehetett, s tudtam segíteni a csapatnak!

– Egymás után játszottuk a fontosnál fontosabb bajnokikat a tavasz második részében, te mikor érezted úgy, hogy kicsit meg lehet nyugodni, mert ebből egy szép helyezés jön össze?

– A Haladás elleni 5-1-es győzelem után éreztem óriási megkönnyebbülést, akkor hatalmas teher esett le rólam.

– Hosszú idő óta figyeled testközelből az élvonal csatáit, hiszen már 15 évesen, 2018-ban bemutatkozhattál a „nagyok” között. Az elmúlt évekhez hasonlítva összességében milyennek láttad ezt a női NB I-et?

– Úgy gondolom, színvonalasabb és kiegyensúlyozottabb a pontvadászat, amit az is igazol, hogy a korábbiakhoz képest kicsit többen is jönnek ki a meccseinkre. Véleményem szerint jót tett, hogy tizenkét csapatra emelték a létszámot.

– Bár szegedi nevelésű fiatalként az előző szezonokban is tagja voltál a Szent Mihály keretének, ebben az idényben következett be számodra az áttörés, hiszen alapemberré nőtted ki magad. Tíz meccsen voltál kezdő, hétszer csereként léptél pályára, de az utolsó hét fordulóban egyszer sem hiányoztál a kezdő tizenegyből. Magabiztosságot adott a szakmai stábtól kapott bizalom?

– Igen, egyértelműen! Azt érzem, hogy kifizetődött a sok-sok befektetett energia, s meghozta gyümölcsét az a rengeteg munka, amit beletettem az elmúlt két-három évben.

– A legtöbbször a védelmünk jobb oldalán szerepeltél, de előfordult, hogy a hátsó alakzat más pozícióiban vetettek be. Hol érzed magad igazán otthonosan?

– Alapvetően védőként szeretek játszani, a támadás nem áll annyira közel hozzám. Hogy milyen pozícióban, az már nem annyira lényeges számomra, szívesen futballozok a hátsó alakzat mindkét szélén és belső védőként is. Ott igyekszem segíteni, ahol a csapatnak szüksége van rám.

– A legtöbbször általad, Lena Marjanovic, Ónodi Vanessza és Sajti Krisztina által alkotott védőnégyesünk rendkívül megbízhatóan és stabilan teljesített a tavaszi idény sorsdöntő mérkőzésein. Mitől tudtatok ennyire egységesek lenni?

– Tényleg nagyon jól egymásra talált a védőnégyes, rengeteget kommunikáltunk a pályán, a mérkőzéseken és az edzéseken is. Sokat nyomott a latban, hogy kellő létszámban, teljes védősorokkal felállva tudtunk gyakorolni a tréningeken is.

– Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed a magunk mögött hagyott bajnokságban?

– Mindenféleképpen a Soroksár ellen 2-0-ra megnyert hazai meccsre emlékszem a legszívesebben!

– Major László vezetőedző szerint ezen a találkozón a kétgólos Nagy Lilla mellett a mezőny legjobbja voltál.

– Örülök az elismerésnek! Nagyon szerettem volna játszani ezen a sorsdöntő mérkőzésen, és meg akartam mutatni, mi van bennem. Szerencsére lehetőséget kaptam, s éltem is vele. Abszolút higgadtan és teljes magabiztossággal játszottam, ami komoly lökést adott a folytatásra.

– Arról nem is beszélve, hogy az 59. percben biztosnak látszó góltól mentetted meg a csapatot, amikor blokkolni tudtad az előrehúzódó Bozsik Linett üres kapura tartó lövését. A tavasz egyik fordulópontja volt nemcsak maga a győztes találkozó, hanem ez a jelenet is.

– Nagyon boldog vagyok, ha ez így volt! Megvallom őszintén, nagyon sokszor visszanézem ezt a meccset és ezt a jelenetet, illetve azokat a szituációkat, mikor jól sikerült odaérnem. Ez a Soroksár elleni győzelem különösen közel áll a szívemhez.

Az említett soroksári támadás és Juhász Enikő hősies mentése 3:14-től tekinthető meg.

– Játékosként mit tudsz tanulni a sok videózásból, egy-egy ilyen mérkőzés, egy-egy szituáció újranézéséből?

– Odafigyelek az apró részletekre, melyek nagyon fontosak számomra. Például arra, hogy adott esetben máskor hogy helyezkedjek, mikor kell elindulnom, ki kell-e lépnem az adott szituációban az emberre vagy sem, mennyire figyeltem a környező játékosokat, a saját csapattársaimat és az ellenfél futballistáit. A pozitív-negatív visszajelzéseket is összegyűjtöm, s átgondolom magamban, máskor mit és hogyan kellene csinálni.

– Hogy érzed, miben sikerült a leginkább előrelépned a 2024/25-ös szezonban, miben lettél jobb játékos?

– Ez nagyon jó kérdés! Talán az önbizalmat emelném ki, ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom.

– S mi hozza meg az önbizalmat egy fiatal labdarúgónak? Saját magának kell ezt elérnie a játékosnak, vagy a csapattársak, az edzők támogató segítségén van a hangsúly?

– Elsősorban saját magamban kell hinnem ahhoz, hogy önbizalmam legyen, de ebben nagyon sokat segítenek a csapattársak és a stáb is, hogy amit felépítek – bízom magamban, hiszek magamban, tudom, mire vagyok képes –, azt elmélyítsék. Óriási megerősítés, amikor az ember egyéni véleményét külső visszajelzések is alátámasztják, s ez nagyon jól működött idén a Szent Mihálynál.

– Az edzőid sokszor a futómennyiséget is kiemelték veled kapcsolatban, hiszen ebben a tekintetben mind az edzéseken, mind a meccseken te voltál az egyik legjobb a csapatban. Ez mire vezethető vissza?

– Kicsit megfogtál ezzel is, fogalmam sincs, hogyan hozom össze. Lehet, az áll mögötte, hogy a civil életemben is mindenhová sokat mászkálok futva. (Nevet.) Mindig sokat futottam, de örülök neki, hogy idén ez kifejezetten látszódott is a teljesítményemben. Biztosan sokat segített, hogy jól felkészültünk, rendben volt a kondim, a fizikai állapotom, így egyenletesen tudtam hozni a futómennyiséget a meccseken, s nem fáradtam el a találkozók második felére sem.

– Újabb fogós kérdés következik. A következő idényben összejön a történelmi gól?

– Na igen, a felnőtt NB I-ben még tényleg nem sikerült betalálnom, az U-19-es korosztályban leragadtam a gólszerzéssel! (Nevet.) Félretéve a viccet, nekem ez nem annyira fontos, hiszen az a feladatom, hogy mások ne rúgjanak gólt, s csak ezután jön, hogy én esetleg eredményes tudok-e lenni. Annyira sok esélyem azért nincs rá, mert általában a szögleteinknél is hátul maradok. Öngólt semmiképpen sem szeretnék lőni, azt nagyon kihagynám. (Nevet.) Adott esetben persze már egy gólpassznak is nagyon tudnék örülni, az pedig hab lenne a tortán, ha egyszer egy gól is összejönne.

– Ezzel már el is árultuk, hogy meghosszabbítottad a szerződésedet, s jövőre is maradsz Szegeden. Milyen tervekkel?

– Továbbra is a kezdőben szeretnék maradni, s minél jobb teljesítményeket szeretnék nyújtani a mérkőzéseken. Remélem, valóra is tudom váltani ezt a tervemet, mindent meg fogok ezért tenni.

– Mit gondolsz, hová érhet oda a csapat a következő évben?

– Nagyon jó eredménynek számítana, ha az ötödik-hatodik helyet össze tudnánk hozni, de arra is büszkék lehetnénk, ha megint hetedikként zárnánk, s több pontot szereznénk, mint idén. A bajnokságban egyre több a meglepetés, bízom benne, jövőre mi is előrukkolunk egy-egy kiugró eredménnyel. Jó lenne egyszer már a „mumus” Diósgyőrt is elkapni, illetve az aktuális élcsapatok ellen egy-egy bravúrt bemutatni!

– A nyári felkészülésünk július 10-én kezdődik. Addig mivel telnek a heteid?

– Másodéves hallgató vagyok a Szegedi Tudományegyetem mezőgazdasági mérnöki szakán, most a vizsgaidőszakot taposom, ezerrel tanulok a vizsgákra. Emellett itthon tevékenykedek, s odafigyelek arra is, hogy edzésben tartsam a testemet. Hamarosan megkapjuk az egyéni felkészülési tervünket, s mivel az első napon már futásfelmérés lesz, mindent elkövetek azért, hogy ott jól teljesítsek. Természetesen jut azért idő és lehetőség a pihenésre is, amire szükség is van egy ilyen megerőltető év után.

Pintér M. Lajos

Fotók: Gémes Sándor