Major László: az ötödik hely óriási fegyvertény

A női NB I évről évre egyre erősebb és kiegyensúlyozottabb mezőnyében a KÉSZ-St. Mihálynak ezen az őszön ismét sikerült előrelépnie. A csapat a történelmi ötödik helyen telelhet, s a góllövőlista éllovasát is mi adjuk Milica Popovic személyében. Major László vezetőedzővel értékeltük a szereplést.

– Téli pihenőre vonultak a Simple Női Liga együttesei, a KÉSZ-St. Mihály-Szeged 16 ponttal az ötödik helyen tanyázik. Ha nyáron eléd teszik ezt az eredményt, aláírtad volna?

– Büszke vagyok a csapatra, mert elértük az egyesület által nyáron kitűzött célokat. Az ötödik-hatodik helyre szerettünk volna odaérni, s ötödikként telelünk, ami a Szent Mihály FC történetében a legjobb eredmény, s igazi bravúrként lehet elkönyvelni.

– Minek köszönhető ez a szép szereplés?

– Nagyon fontos volt, hogy a keret gerince együtt maradt, s továbbra is számíthatunk a meghatározó szegedi, saját nevelésű játékosainkra. Emellett a távozók helyére minőségi játékosokat sikerült igazolni, akik nagyon sokat tudtak nekünk segíteni. Közülük is mindenféleképpen ki kell emelnem a szerb Milica Popovicot, aki 16 góllal vezeti az NB I góllövőlistáját, valamint a Diósgyőrből érkező Komlós Lillát és a montenegrói válogatott középpályást, Nadja Djurdjevacot. Azt gondolom, azért tudunk ilyen hatékonyan dolgozni, mert jól működő kapcsolatokat építettünk ki, idehaza és a környező országokban is folyamatosan figyeljük azokat a játékosokat, akik fiatalok, motiváltak, s akik emberileg és szakmailag is illeszkedni tudnak a csapatunkba.

– Az Astra és a Soroksár helyett az Újpest és a Budaörs érkezett az új szezonra. Milyen változást jelentett ez az NB I-ben?

– A Simple Női Liga mezőnye évről évre egyre kiegyensúlyozottabb, egyre komolyabb a verseny és a kihívás. A nagyon komoly anyagi és infrastrukturális háttérrel rendelkező Újpest és a Budaörs feljutásával megint erősödött a bajnokság. Ebből a szempontból különösen nagy eredménynek tartom, hogy nekünk ennek ellenére is sikerült előrelépnünk.

– Ráadásul úgy, hogy több súlyos sérülés is sújtotta ősszel a Szent Mihályt, melyekre nyilvánvalóan nem lehet felkészülni. Hogyan sikerült ezeket a helyzeteket kezelni?

– A nyáron úgy készültünk, hogy két gyors támadóval tudunk játszani a jobb és a bal oldalon. Aztán az U-19-es válogatott Szabó Dóra keresztszalag-szakadása miatt át kellett állnunk az egycsatáros játékra, ami annak ellenére is nagyon hatékonyan működött, hogy az ellenfelek készültek rá. A tavaszi szezonra azonban mindenképpen dolgozunk egy másik felállási rendszeresen és stratégián is, hogy meg tudjuk lepni a riválisokat. Visszatérve a sérülésekre, sajnos később a másik utánpótlás-válogatottunkat, Suták Dorkát is elveszítettük keresztszalag-szakadás miatt, és a szintén nagyon tehetséges Szőke Flóra is rengeteg problémával küszködött, ez megint csak megnehezítette a dolgunkat. Alapesetben három kezdőjátékosról van szó, akiknek a pótlása bizony komoly fejtörést okoz...

– A rajt sem sikerült a legjobban, hiszen pont nélkül távoztunk Felcsútról, majd fájó vereséget szenvedtünk itthon a Honvéd ellen. Mi kellett ahhoz, hogy ezt követően talpra tudjunk állni, s figyelemre méltó eredményeket tudjunk elérni?

– A nyári felkészülés kitűnően sikerült, remek hangulatban telt a többnapos balatoni összetartás is. Hálásak vagyunk a klubvezetésnek, hogy kiváló körülményeket teremtettek számunkra. Aztán a pontvadászat elején beragadtunk, kikaptunk idegenben a Puskástól, majd idehaza a Honvédtól, ráadásul azon a mérkőzésen, a második fordulóban veszítettük el Szabó Dórit. A Diósgyőr elleni idegenbeli diadal volt ezt követően a sorsfordító. Korábban még sohasem tudtuk megverni a miskolciakat, ez a siker olyan lendületet adott, hogy történelmi bravúrral az ETO FC Győr ellen is győzni sikerült hazai pályán, majd később Pécsről is elhoztuk a három pontot. Ezt a három győzelmet tartom a legértékesebbnek az őszről, ezek voltak a legemlékezetesebb összecsapásaink. Örültem annak is, hogy a Szekszárd és a Viktoria ellen idehaza hoztuk az úgymond kötelezőt, ami – mint tudjuk – mindig nagyon nehéz.

– Melyek voltak számodra a mélypontok?

– Ez jó kérdés, hiszen bár sokan azt hiszik, hogy könnyű az edzők élete, bizony akadnak nagyon nehéz pillanatok is. Engem is rendkívül feldobnak a győzelmek és a sikerek, ám a vereségek, a kudarcok roppantul meg tudnak viselni. Alapvetően két találkozó kapcsán van bennem komoly hiányérzet. Az Újpesttől idegenben 3-2-re kaptunk ki, ez nagyon fájt, hiszen óriási egyéni hibákból kaptuk a gólokat, ami megengedhetetlen. Budaörsön pedig egy őrült meccsen játszottunk 5-5-öt, ott hagytunk két pontot. A tizedik percben már 2-0-ra vezettünk, a hazaiak nem értek labdához. Talán túl korán elhittük, hogy zsebben a győzelem, csak a különbség a kérdéses. Utólag visszanézve taktikailag is másként kellett volna menedzselnünk ezt a mérkőzést, hagynunk kellett volna, hadd jöjjön a Budaörs, hisz nekik lett volna sürgősebb. Ehelyett mentünk előre, hogy újabb gólokat lőjünk, s felborult a hadrend, mert mindenkit vitt előre a szíve. Ezt aztán az ellenfél kegyetlenül büntette a kontráival. Tanulnunk kell ebből a két összecsapásból a tavaszra nézve.

– Hogy érzed, az utolsó három őszi fordulóban mennyire sikerült felvennünk a versenyt a három élcsapattal, a Fradival, az MTK-val és a Felcsúttal?

– Ezeken a novemberi összecsapásokon véleményem szerint bizonyítottuk, hogy fegyelmezett, szervezett játékkal abszolút partiban tudunk lenni a topcsapatokkal is. Szűk vereséget szenvedtünk a Ferencváros, az MTK és a Puskás Akadémia ellen is. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az együttesek nálunk jóval előrébb tartanak, a lehetőségeik összehasonlíthatatlanok a mieinkkel, így ahhoz, hogy ellenük sikeresek legyünk, pontot szerezzünk, a tökéletes játék mellett szerencsére is szükség van. Ezért is különlegesen értékes, hogy 2-1-re megvertük itthon az előző négy szezon ezüstérmesét, a legutóbbi négy magyar kupa győztesét, a Győrt. Nem véletlenül tartja ezt az eredményt a szakma a női NB I legnagyobb őszi meglepetésének.

– A nyáron új csapatkapitányt választottatok. Milyen volt ebben az őszi szezonban az öltözői hangulat?

– Az öltözőre nem lehetett panasz ebben a félévben, az új csapatkapitányunk, Sajti Krisztina remekül végezte a dolgát. Nagyon sokat segített, hogy a gólfelelősünk, Milica Popovic személyében egy olyan játékos érkezett, aki a pályán szangvinikus, minden labdára rácsap, az öltözőben viszont nagyon szerény, igazi csapatember. Ez egyébként a játékában is megmutatkozik, hiszen egyáltalán nem önző, igyekszik másokat, akár a fiatalokat is kiszolgálni, gólpasszokat is ad.

– Ha már a fiatalokat említetted, sok-sok saját nevelésű játékos kap rendszeresen játéklehetőséget, s bemutatkozott négy 16-17 éves növendékünk is. Ezt miért tartod fontosnak?

– Továbbra is bátran építhetünk az akadémiánkra, az onnan feljövő tehetségekre, ami a klub életében meghatározó jelentőséggel bír. Ebben a félévben négy saját nevelésű, 2008-as születésű újoncot tudtunk avatni. Ők valamennyien megállták a helyüket, ám azt is látni kell, hogy nagyon sok munka vár még rájuk, sokat kell még fejlődniük, hogy stabil NB I-es játékossá válhassanak. Örömteli, hogy az „idősebb”, tapasztaltabb játékosok nagyon jól fogadták a „kicsiket”, persze a beilleszkedést nagyban segítette, hogy a mi keretünk az egyik legfiatalabb az NB I-ben, 20-21 év az átlagéletkor.

– A támadósorról már szót ejtettünk, a többi csapatrésszel mennyire voltál elégedett?

– A támadójátékunk oszlopa Milica Popovic volt, akinek az érdemeit nem lehet eléggé méltatni. A középpályán akadtak jó meccsei Sara Simonovicnak és Nadja Djurdjevacnak, mindkét montenegrói válogatottunk fontos gólokat szerzett. Egy-egy mérkőzésen a védelmünk is jól szuperált, a két belső védő, Sajti Krisztina és Ónodi Vanessza egyre jobban összeszokott. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen nyáron távozott Lena Marjanovic, aki gyors, határozott, remekül blokkoló védőjátékos, ugyanakkor a már említett Komlós Lilla érkezésével sokat erősödött a hátsó alakzat.

– Körvonalazódik már a téli felkészülés, illetve az edzőmeccsek programja?

– A felkészülés január 14-én, szerdán kezdődik majd. Az első bajnokinkat február 21-én a Honvéd vendégeként játsszuk, majd a válogatott szünetet követően március 14-én fogadjuk a Diósgyőrt. A rendelkezésre álló időben külföldi, szerb és román élvonalbeli csapatokkal tervezünk edzőmeccseket, a tervek szerint ellenfeleink lesznek a Crvena Zvezda, a Vojvodina, a TSC Topolya, a Csíkszereda, a Politehnica Temesvár és a Szamosújvár is.

– Az emlékezetes ősz után milyen elvárásokat fogalmazol meg a csapattal szemben tavaszra?

– A Viktoria elleni győzelmet követően három és fél hétig a tabella negyedik helyén állunk, de ha igazán őszinték vagyunk, ez a helyezés továbbra is csak a vágyálom kategória. Apró lépésekben haladunk előre, évről évre fejlődünk, de az FTC, a Puskás, az MTK és az ETO egyértelműen előttünk tart. A célkitűzésünk továbbra is az ötödik-hatodik hely. Óriási fegyverténynek tartanám, ha a bajnokság végén megtartanánk az ötödik pozíciót. Ehhez első körben egy jó és hatékony téli felkészülést kell csinálnunk. Nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban már elkerülnek bennünket a sérülések, hiszen alaposan megtizedelődött a keretünk az ősz végére. Így az év végén köszönöm a lányoknak az idei munkát, s gratulálok a teljesítményükhöz! A klubvezetésnek hálásak vagyunk a rengeteg támogatásért, s azért, hogy az NB I mezőnyéből a legexkluzívabb, leggyönyörűbb környezetben rendezhetjük a hazai mérkőzéseinket!

Pintér M. Lajos

fotó: Gémes Sándor