Sajti Krisztina: tavasszal is megtartanánk az ötödik helyet!

A KÉSZ-St. Mihály-Szeged kapitánya, Sajti Krisztina (21) büszke rá, hogy a kiváló őszi eredmények nyomán egyre többen figyelnek a női labdarúgócsapatra Szegeden és országos szinten is. Kiváló védőnk szerint ez nem jelent terhet, hanem ellenkezőleg, újabb lökést és motivációt ad, hogy a topcsapatok ellen is igyekezzenek minél több bravúrt elérni. Őszértékelő interjú!

– Tizenhat pont, pozitív gólkülönbség, a négy „gigász”, azaz az MTK, a Puskás Akadémia, az FTC és a Győr mögött ötödik hely a tabellán, több rendkívül értékes győzelem, s Milica Popovic révén a góllövőlista első helye. Sok szép részsikerrel a tarsolyában telelhet a KÉSZ-St. Mihály-Szeged női NB I-es együttese. Hogy értékeli az eddigi szereplést a csapatkapitány?

– Úgy érzem, teljes mértékben megvalósítottuk, amit kitűztünk magunk elé, sőt, talán még sikerült is túlszárnyalnunk az elvárásokat. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert a hozzánk hasonló erősségű együttesek elleni ki-ki meccseket jó százalékban tudtuk megnyerni, s az erősebb alakulatok ellen is remekül helytálltunk. Az egyetlen fájó epizód, hogy két pontot hagytunk Budaörsön, amiatt az őrült 5-5 miatt még most is szomorúak vagyunk.

– Négy hét elteltével milyen tanulságokat vontatok le abból a kaotikus budaörsi meccsből? Miben hibáztunk, mit kellett volna másként csinálni?

– Nagyon hamar megszereztük a vezetést, a 10. percben már 2-0-s előnyben voltunk, s bármennyire is furcsán hangozhat, de ez talán bennünket zavart meg. Nem tudtunk nyugodtnak maradni és irányítani a játékot, ugyanúgy mentünk tovább előre, vitt bennünket a szívünk, hogy még több gólt rúgjunk, még nagyobb különbséget alakítsunk ki. Utólag visszatekintve nem biztos, hogy ez volt a helyes döntés, szerencsésebb lett volna kicsit lassítani a játékot, visszább venni, s hagyni, hogy jöjjön és próbálkozzon a hátrányban lévő ellenfél, hiszen nekik lett volna sürgősebb. Talán ha akkor nem nyílunk ki annyira, s nem hagyunk nekik olyan sok területet, akkor nem lett volna esélyük kontrákból gólokat rúgni, ezáltal önbizalmat szerezni és talpra állni.

– Szerencsére erről az őszről sokkal több pozitív emléket őrizhetünk. Melyikre vagy a legbüszkébb, melyik mérkőzés jelentette a legnagyobb élményt?

– A legbüszkébb természetesen a Győr elleni hazai 2-1-es győzelemre vagyok. Első alkalommal sikerült megvernünk Szegeden az ETO-t, ami hatalmas bravúrnak számít. Az előző négy bajnokság ezüstérmese, a legutóbbi négy magyar kupa győztese jelenleg is a negyedik helyen áll, s szerintem nagyon jó kvalitású játékosok alkotják a keretüket, mely tele van válogatottakkal. Óriási küzdelmet vívtunk ellenük, megharcoltunk a diadalért, s teljesen megérdemelten tartottuk itthon a három pontot. Sokan az ősz legnagyobb meglepetéseként emlegetik ezt az összecsapást. Számomra azonban legalább ilyen értékes a Pécs ellen idegenbeli 2-1-es sikerünk is. Borzasztóan nehéz meccs volt az is, hiszen a PMFC kitűnő alakulat. Azon a mérkőzésen is példaértékű teljesítményt vittünk ki a pályára, kiemelkedően küzdöttünk egymásért.

– Már tavasszal is akadtak biztató jelek, de az ősszel még erre is rá tudtatok tenni egy lapáttal. Nem véletlen, hogy a női labdarúgással foglalkozó újságírók, szakemberek a szezon meglepetéscsapataként emlegették a Szent Mihályt, mely hetekig a negyedik helyet foglalta el a tabellán. Hogy érzed, miben sikerült előrelépni?

– Egy folyamat újabb állomásaként tekintek erre az őszre, hiszen már a tavaszi szezonban is egyre jobb játékot nyújtottunk, s figyelemreméltó eredményeket értünk el. A keret gerince együtt maradt, s az igazolások is jól sikerültek. A korábban is meglévő szegedi mag és az újonnan érkezők kiválóan egészítették ki egymást. A sok munka révén őszre még jobban összeállt a csapat, nagyon jó a közösségünk, ezáltal a pályán is megértjük egymást, mindenki tudja, mit akar a másik, mi a következő lépés, mi lesz a játék folytatása. Emellett fontosnak tartom, hogy erőnlétben igazán topon voltunk, ezen a téren legalább egyenrangú ellenfelei tudtunk lenni a topcsapatoknak is, s ez meghatározó tudott lenni az eredményességben.

– Ami a te csapatrészedet illeti, a védelemből nyáron egy meghatározó ember távozott, Lena Marjanovic, érkezett viszont Komlós Lilla. Mennyire ment gyorsan és zökkenőmentesen az összerázódás?

– Lena Marjanovic távozása természetesen komoly vérveszteség volt, Komlós Lilla érkezése viszont óriási nyereség. A védelem szerencsére gyorsan összeállt, s nagyon egyben is van. Az edzéseken is ha egy csapatban szerepelnek a védők, mindig szépen, jó kispasszokkal tudunk játszani, s már nyáron látszott, hogy nagyon érezzük egymást. Lillát mintha éppen a mi védelmünkbe találták volna ki, rendkívül gyors, a kispasszos, illetve a hosszú, futásos játékban is kitűnő.

– Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy több igen súlyos sérülés is sújtotta a csapatot, ráadásul ezek a sérülések, rosszullétek a bajnoki mérkőzések során történtek, gondoljunk csak Szabó Dóra, Suták Dorka, Szőke Flóra vagy akár Horváth Anita sajnálatos eseteire. Nem egy alkalommal mentő vitte el a pályáról a csapattársaitokat. Hogyan sikerült ezekkel megbirkózni, hogyan lehet ezeket a csapásokat feldolgozni?

– Nem tagadom, ezek a súlyos sérülések és rosszullétek valóban megdöbbentő és rettenetesen nehéz jelenetek voltak. Bevallom, lelkileg engem nagyon megviseltek, de úgy érzem, az egész csapatot is. Próbáltunk amennyire lehet erőt meríteni ezekből a helyzetekből, vagyis arra fókuszáltunk, hogy ne zuhanjunk össze, hanem küzdjünk azokért a társakért is, akikkel baj történt, akik nem lehetnek velünk. Sokat segített a nehézségek feldolgozásában az érintett játékosok példaértékű hozzáállása. Szabó Dóri például rögtön a keresztszalag-szakadása után 120 százalékosan pozitív szemlélettel állt a dolgokhoz, elképesztő melót tesz bele, napi 24 órában dolgozik azért, hogy mihamarabb újra focizhasson. Suták Dorka egy hónappal a visszatérése után szenvedte el a második keresztszalag-szakadását, de rajta is olyan elszántságot tapasztalunk, ami nekünk is erőt ad. Látjuk, hogy a sérültjeink hiszik és tudják, hogy meg tudják csinálni, fel tudnak épülni, vissza tudnak jönni. Mi nemcsak támogatjuk őket és mellettük állunk, hanem értük is dolgozunk, s az ő elszántságuk bennünket is elszántsággal tölt el.

– Az idei bajnokság előtt jelölt ki téged csapatkapitánynak Major László vezetőedző, aki világossá tette szempontjait: olyan meghatározó, szegedi, saját nevelésű futballistaként tekint rád, aki évek óta húzza a szekeret, s mindig lehet rá számítani a pályán és azon kívül is. Hogyan sikerült kiállni ezt a próbát, mennyire tudtál hétről hétre tanulni és fejlődni az új szerepkörben?

– Pontosan ezzel a szemlélettel közelítettem meg ezt a kihívást. Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy rám esett Major László vezetőedző választása, ezúton is köszönöm az előzetes bizalmat, remélem, meg tudtam ennek felelni. Próbáltam folyamatosan tanulni és fejlődni a szezon közben. Felemelő érzés, hogy én lehetek a Szent Mihály FC csapatkapitánya, s én vezethetem ezt az együttest. Azon voltam, hogy mindenkinek segítsek, ha bármilyen probléma, kérdés vagy kérés merült fel.

– Akadtak olyan pillanatok, amikor úgy érezted, hogy bárki is „próbálgatja a határaidat”?

– Nagyon jó szellemiségű csapatunk van, együttműködő közegre találtam, mindenki segítőkész és elfogadó volt. Amikor kineveztek, rögtön tisztáztam, hogy mindenkinek a véleményére számítok, s kérem, ha bárkinek bármilyen meglátása, gondolata, gondja van, ossza meg velem, beszéljünk róla, így tudunk hatékonyan működni. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki elfogadott, nem volt semmiféle negatívum vagy szurkálódás.

– Az őszi menetelés, a bravúros győzelmek, a negyedik, majd az ötödik hely, Milica Popovic góllövőlista-első pozíciója érezhetően ráirányították a figyelmet a KÉSZ-St. Mihály-Szegedre nemcsak városunkban, de országosan is. Hogy éltétek ezt meg?

– Nagyon büszke voltam arra, hogy mi is azt tapasztaltuk: hétről hétre egyre nagyobb irántunk a figyelem. Ezen az őszön azt éreztük, hogy Szegeden és országosan is szemmel tartanak minket, érdeklődnek irántunk, s minél jobb eredményeket hozunk, annál többen követnek bennünket.

– Rakott ez rátok bármiféle terhet, vagy inkább arra sarkallta a társaságot, hogy hozzátok ki az ebben rejlő lehetőségeket a csapat, illetve a női labdarúgás népszerűsítésére?

– Nem teherként vagy nyomásként éltük meg a kiemelt figyelmet, hanem inkább plusz löketet adott, hogy még jobban bele kell állni, még jobban oda kell tenni magunkat, mert sokan odafigyelnek ránk, szurkolnak nekünk. Fontosnak tartjuk, hogy minél több kislánnyal kedveltessük meg a női labdarúgást, s vonzzunk be akár a Szent Mihály FC-hez, hiszen ők jelentik a sportágunk jövőjét.

– Az ötödik helyen várjuk a február végi folytatást. Mit remélsz a tavaszi szezontól, mit szeretnétek elérni?

– Nagyon szeretnénk megtartani az ötödik helyet, ami óriási siker lenne. Pláne, ha még akár előrébb is tudnánk lépni, ez a mi kis „titkos vágyunk”... Mindenféleképpen azon leszünk, hogy minél több győzelmet arassunk, s minél előkelőbb helyezést érjünk el. Az úgynevezett „kötelező” feladatokat és a ki-ki mérkőzéseinket mindenképp meg akarjuk nyerni, a Budaörs ellen javítani szeretnénk az őszi hibát, s meglepetéseket is okoznánk az első négyhez tartozó „nagyok” ellen. Évről évre kiegyenlítettebb az NB I mezőnye, és egyértelmű, hogy mi is lépésről lépésre közelebb vagyunk az élcsapatokhoz. Az ősszel is bizonyítottuk, hogy bárkivel partiban tudunk lenni, ezt igazolta a Győr elleni sikerünk és az is, hogy a Fradi, az MTK és a Puskás ellen sem álltunk távol a pontszerzéstől, nüanszokon múltak csak ezek a meccseink is. Bízom benne, hogy tavasszal képesek leszünk újabb bravúrokra, ezért fogunk dolgozni a téli felkészülés során!

Pintér M. Lajos

Fotók: Gémes Sándor