szept. 11.

Százados lett a Szent Mihály „arca”, Sajti Krisztina

A 20 esztendős Sajti Krisztina évek óta a Szent Mihály motorja, szíve és lelke, védelmünk egyik legbiztosabb pontja. Szombaton már a századik meccsét játszotta a felnőttcsapatban. A „centenárium” kapcsán kérdeztük múltról, jelenről, jövőről, labdarúgásról, a klubról, a pályán belüli és kívüli célokról.

A Puskás Akadémia ellen századik alkalommal léptél pályára a Szent Mihály felnőttcsapatában, a klubvezetés ezért kis ajándékkal is köszöntött. Milyen érzés „századosnak” lenni?

Őszintén szólva először is meglepődtem, mert nem igazán számoltam, hogy hányadik meccsemen lépek pályára a Szent Mihályban. Nagyon jólesett a klubvezetés figyelmessége, s bár jobban örültem volna, ha győzelemmel sikerül megünnepelni ezt az alkalmat, végül is a 3-2-es szűk vereség ellenére kitűnő meccset játszottunk a Puskás Akadémia ellen idegenben, tehát nem lehetek elégedetlen. Büszke vagyok arra, amit elértem, miközben persze rendkívül fura, milyen gyorsan telik az idő.

Valóban, hiszen mindössze húszéves vagy, s máris elérted a százas „álomhatárt”. Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogyan kezdődött a kapcsolatod a labdarúgással. Mikor és honnan ered a foci szeretete, hogyan lettél profi labdarúgó?

Már bölcsis koromban a labda bűvöletében éltem, óvodában kezdtem fociedzésekre járni, s elsősként kerültem a Rendőr TE/DAFC-hoz, ahol fiúkkal játszottam 11-12 éves koromig. Amikor véget ért ez az időszak, a Szegedi AK-ba kerültem át, ami tulajdonképpen a mostani Szent Mihály elődje. Két esztendőt kihagytam tizenkét évesen, de szerencsére különböző szálakon végül visszatértem a labdarúgáshoz és az egyesülethez is, s nagyon örültem neki, hogy a Szent Mihályban szívesen láttak, szeretettel fogadtak. Gondos figyelemmel egyengették pályafutásomat, így 15 évesen már a felnőttekkel edzhettem, s 2019 őszén pályára léphettem első felnőtt NB I-es meccsemen is az MTK ellen.

Kik azok a nevelőedzők, trénerek, akiknek különösen sokat köszönhetsz, hogy idáig eljutottál?

Nagyon hálás vagyok Hódi Zsuzsannának, aki a visszatérésemtől az első NB I-es meccsemig és még tovább is elkísért. Rendkívül sokat segített, jólesett, amilyen szeretettel fogadott, nagyrészt miatta is választottam annak idején a Szent Mihályt. Ugyanígy nagy köszönettel tartozom Major Lászlónak is, aki azóta egyengeti a pályafutásomat, amióta a klubnál dolgozik, s mindenben segít, amiben szükségem van erre.

Öt éve vagy tagja a Szent Mihály felnőttkeretének, ezalatt megéltétek a csúcsokat (például a tavalyi hetedik helyet), de a poklot is, gondolok itt arra, hogy a 2021/22-es szezont az NB II-ben kellett tölteni, onnan kellett visszakapaszkodni. Az ez alatt lejátszott száz mérkőzés közül melyik számodra a legnagyobb élmény, vagy melyik az az időszak, amely a legemlékezetesebb marad?

A legemlékezetesebb időszak az első NB I-es évem, a 2019/20-as szezon, amikor rutintalanul, nagyon fiatalon a mély vízbe dobtak, az ottani helytállás, az egészséges stressz máig a legnagyobb élményeim labdarúgóként. Minden játékpercért hálás voltam, örültem, hogy egyre nagyobb szerepet játszhattam a felnőttcsapatban.

Az ott és akkor szerzett tapasztalatokat át tudod adni azoknak a 16-18 éves fiataloknak is, akik egyre nagyobb számban kerülnek ma be az NB I-es nagycsapatba?

Szerencsére még magam is elég ifjúnak számítok a csapatban, korban közel állok a feltörekvő fiatalokhoz, az akadémiáról érkezőkhöz, s természetesen próbálok nekik segíteni. Azon vagyok, hogy átadjam azokat a tapasztalatokat, melyeket megéltem az első évben, években, s azokból tudjanak meríteni, tanulni.

Ennyi év és ennyi mérkőzés után meg tudnád fogalmazni, mit jelent számodra ez a klub, ez a város?

Nekem ez a klub az otthont jelenti! Tősgyökeres szegedi vagyok, s nagyon jó érzés, hogy otthon tudom űzni azt a sportot, amit a legjobban szeretek. Külön öröm, hogy gyakorlatilag egyedüli saját nevelésű játékosként képviselhetem a csapatot a legmagasabb szinten, ráadásul már ilyen fiatalon. Gyakorlatilag a kezdetektől itt vagyok, láttam és átéltem az egyesület fejlődését, végigkísértem, hogyan haladtak az elmúlt években lépcsőfokról lépcsőfokra, egyre feljebb és feljebb.

Mindezek ellenére soha nem fordult meg a fejedbe, hogy eligazolsz, s más egyesületnél bontakoztatod ki a képességeidet?

Természetesen mint minden játékosnak, nekem is megfordult a fejemben a váltás gondolata. Volt rá alkalom, hogy betekintsek más klubok életébe, de mindig a Szent Mihályt, az otthont választottam. Úgy érzem, számomra minden szempontból, érzelmileg és szakmailag is ez a legmegfelelőbb közeg.

Az idei szezonban te vagy a csapat „arca”, te képviseled a Szent Mihályt az MLSZ beharangozó és összefoglaló videóiban is. Mit jelent ez számodra: felelősség, ami nyomja a válladat, vagy lehetőség, ami előrelépésre sarkall?

Elsősorban büszkeséggel tölt el, hogy rám esett a választás. Felelősségnek, tehernek egyáltalán nem érzem, annál inkább egyfajta pluszlöketet ad, hogy bizonyítsam, megérdemeltem ezt a lehetőséget, s alkalmas vagyok rá.

Három forduló telt el a bajnokságból, a Honvéd elleni idegenbeli győzelem után idehaza a Pécstől, majd Felcsúton is kikaptatok. Milyennek érzed az újjáalakulóban lévő együttest, mire lehettek képesek ebben a kemény és kiegyensúlyozott pontvadászatban?

Több érkezőnk volt a nyáron, s az akadémiáról is rengeteg fiatalt integráltunk be a felnőttbe, szóval össze kell még szoknia a csapatnak. Roppant fiatal együttest alkotunk, melynek még rengeteget kell tanulnia és csiszolódnia. Úgy érzem, hétről hétre, meccsről meccsre egyre jobban megértjük egymást, egyre jobban megérezzük, mit szeretne a pályán a másik, mit fog csinálni. Remélem, nagyon szép eredményekre leszünk képesek ebben a szezonban is, még ha az első néhány forduló nem is feltétlenül ezt tükrözi. Nagyon bízom a folyamatos fejlődésben, amire képesnek is tartom a csapatot.

Milyen személyes célok vezérelnek ebben az idényben, mit szeretnél elérni a pályán?

A célom, hogy meghatározó, kihagyhatatlan alapembere legyek a csapatnak, s ennek érdekében minden mérkőzésen próbálok 110 százalékot kihozni magamból. Nem tagadom, emellett nagyon vonz és motivál a válogatottság lehetősége is, szeretnék odakerülni majd a felnőtt A-keretbe is. Tisztában vagyok vele, ez még nagyon sok munkával jár, de 20 esztendős futballistaként szerencsére még bőven van időm.

A profi labdarúgó-karrier mellett felsőfokú tanulmányokat is folytatsz, hogyan fér meg a kettő egymás mellett, hogyan marad mindkettőre idő és energia?

Valóban, a Szegedi Tudományegyetem jogi karán vagyok másodéves hallgató. Vannak időszakok, mikor igen kemény és húzós az egyetem, de a tanulást mint kötelességet és a szeretett sportot, a labdarúgást eddig még sikerült úgy összeegyeztetnem, hogy egyik sem ment a másik rovására, egyik sem szenvedett hátrányt. A jövőben is igyekszem úgy menedzselni az életemet, hogy mindkettőre elég figyelem és energia jusson. A szabadidőmben egyébként nagyon szívesen aktív sportolok, s odafigyelek a regenerációra. Amikor csak lehet, próbálok pluszmunkát végezni, hogy minél előrébb kerülhessem céljaim eléréséhez.