Szabó Dóra: kiváló a hangulat, és végre jönnek a gólok is!

Három gólt készített elő, s egyet maga is szerzett: Szabó Dóra (17) szezonbeli legjobb játékával rukkolt elő a Viktória ellen 5-1-re megnyert bajnokin. A Szent Mihály támadója elárulta, minek köszönhető a remek tavaszi forma, s mi a titka, hogy remekül megérti magát Ivana Boriciccsel.

– Szikrázóan kemény, kiélezett csatára számítottunk a Viktória ellen, végül csodálatos játékkal, gyönyörű gólokat lőve 5-1-re vertük meg egyik nagy mumusunkat. Hamar megmutattuk, ki az úr a háznál, már kilenc perc után 2-0-ra vezettünk. Milyen taktikával, milyen utasításokkal küldte fel a csapatot a szakmai stáb?

– Azt kérték az edzőink, hogy az elejét nagyon nyomjuk meg, az első tizenöt-húsz percben magasan le akartuk presszingelni őket, ami elég sikeres volt, mert kilenc perc után már 2-0-ra vezettünk. Sok helyzetet alakítottunk utána is ki, aztán kaptunk egy nagyon elkerülhető gólt, amivel a saját dolgunkat nehezítettük meg. 2-1 után nyílt lehetett volna a találkozó, de jobb kondícióban voltunk, jobban játszottunk, jobban is akartunk, szóval szerintem nem volt kérdés, hogy mi fogunk nyerni.

– Kívülről úgy tűnt, a harmadik találat jelentette a fordulópontot, amit a te passzod után Török Lilla lőtt a 65. percben. A pályán is így éltétek meg?

Belül is úgy éreztem, hogy ez döntött. A második félidő elején nagyon nyomott a Szombathely, s nem voltak messze attól, hogy megrúgják a második góljukat. Ezzel szemben mi tudtunk újra eredményes lenni, s a harmadik gólunk megpecsételte a meccset, ezt követően jött ki igazán, hogy sokkal edzettebbek vagyunk, mint a vendégek. Utána már csak az maradt a kérdés, hogy mennyi van még bennünk, hány gólt tudunk szerezni.

– Három találatot készítettél elő, s a hajrában te is feliratkoztál a góllövők közé. Hogyan értékeled a saját teljesítményedet?

– Nagyon örülök, hogy ilyen teljesítményt tudtam nyújtani. Bennünk volt a tüske az őszi 2-1-es szombathelyi vereség miatt, mindannyian nagyon szerettünk volna visszavágni a Viktóriának. Szép volt az idő, jó volt a pálya, szóval a körülményekre nem lehetett egy szavunk sem. Úgy gondolom, ebben a szezonban talán most játszottam a legjobban, s boldog vagyok, hogy győzelemhez tudtam segíteni a csapatot. Bízom abban, hogy az utolsó mérkőzésünkre is kitart a lendület, s borsot tudunk törni az egyik legkiválóbb magyar együttes, a Fradi orra alá is. Egy ilyen győzelem után nem szabad megállni, meg kell próbálni onnan is ponttal, pontokkal hazatérni!

– Nem véletlen jelentetted ki a Viktória-meccs lefújása után, mosolyogva, hogy „ezek után nem szeretnék kikapni a Fraditól”...

– Igen, most már úgy érzem, rosszul esne, ha kikapnák a Fradi vendégeként, vagy esetleg nem úgy játszanánk, ahogy szeretnénk. A második félévre ez a csapat nagyon jól összeszokott, nagyon egyben van. Ha az őszi és a tavaszi szezont nézzük, szerintem ég és föld a különbség. Vannak persze új játékosok, de rengeteget fejlődtek azok is, akik már korábban a keretben voltak, s csapatszinten is óriásit léptünk előre. Kiváló a hangulat az öltözőben, segítjük egymást a pályán, és végre jönnek a gólok is!

– A Viktória ellen zseniálisan működött a játékkapcsolatod Ivana Boriciccsel. Kiosztották neki két gólpasszt is, amit aztán ő is viszonzott, s ezen kívül is rengeteg nagyszerű kombinációt mutattatok be. Mostanra szoktatok tökéletesen össze?

– Igen, Ivanával valóban nagyon jól össze tudok játszani. Szerintem ebben szerepet játszik, hogy ő is és én is fiatal játékosok vagyunk. Az edzéseken is jól megy nekünk a játék, ha figyelünk egymásra, s boldog vagyok, hogy ez most a mérkőzésen is megmutatkozott. Középpályásunk három gólt rúgott a Viktória ellen, s már összesen nyolcat tavasszal, az első Szent Mihály-os félévében, ez igazán pazar produkció. Büszke vagyok rá, hogy mindketten meghatározó tagjai vagyunk az alakulatnak, s remélem, ez a következő szezonban is így lesz. Tényleg jól megértjük egymást a pályán belül és kívül is, nagyon szeretek vele játszani.

– A kimunkáltnak látszó összjátékaitok mögött mennyi a tudatosság és a gyakorlás, vagy mennyiben jönnek ezek spontán a pályán, ismerve a társ erősségeit, szokásait?

– Nyilván gyakoroljuk ezeket az elemeket a tréningeken, de alapvetően nem betanult dolgokról van szó. Nem működik a játékkapcsolat, ha nem érezzük egymást a pályán, ha nem tudjuk, a másik mire gondol, mit szeretne, hogy szeretné. Úgy gondolom, ez mindkettőnknek belülről jön. Ahhoz persze, hogy összeszokjunk, és megismerjük egymás játékát, tudjuk, ki milyen döntéseket szokott hozni, elengedhetetlen a sok edzés, munka, gyakorlás.

– Az elmúlt fordulókban a Szent Mihály egyik vezéregyénisége tudtál lenni: a Diósgyőr, a Szekszárd, az Astra és a Viktória elleni mérkőzéseken két gólt lőttél, adtál négy gólpasszt, kiharcoltál két tizenegyest, rengeteg fejtörést okoztál az ellenfelek védőinek. Minek köszönhető ez a nagyszerű forma?

– Rengeteget energiát és munkát fektettem bele, s kiemelném az edzőink szerepét is abban, hogy az előző félévhez képest sokat tudtam fejlődni. Hétről hétre éreztem, hogy egyre jobban játszok, s egyre több tapasztalatot is szerzett a felnőtt NB I-ben 17 évesen is. Köszönöm Major Lászlónak és Papp Róbertnek, hogy ilyen jól felkészítettek engem és a csapatot is a tavaszi szezonra! Remélem, hogy a jövőben is ezt az utat tudom folytatni, s egyre jobb leszek a felnőttek között. A célom, hogy még több gólt lőjek, s továbbra is szeretnék sok gólpasszt kiosztani, illetve tizenegyeseket kiharcolni.

Pintér M. Lajos

Fotók: Gémes Sándor