Szabó Dóra azért küzd, hogy még erősebben térjen vissza

Élete legjobb szezonjára készült, s pályafutása legbalszerencsésebb idénye lett belőle. A Szent Mihály FC 17 éves támadóját a rettegett sérülés, keresztszalag-szakadás miatt kellett műteni. Dóri gőzerővel végzi a hosszú rehabilitációt, de borzasztóan fáj neki, hogy nem lehet a pályán, s nem rúghat labdába. Szegedi és U-19-es válogatott csapattársainak is üzent a fiatal tehetség, aki eddigi legnagyobb küzdelme során sem veszítette el vidám, pozitív szemléletét.

Bombaformában készült a Simple Női Liga 2025/26-os szezonjára Szabó Dóra. Már az előző bajnokság tavaszi idényében is kitűnt gyorsaságával, kreativitásával, fontos gólokat szerzett, gólpasszokat adott, tizenegyeseket harcolt ki, s a KÉSZ-St. Mihály-Szeged nyári edzőmérkőzésein is villogott. Úgy tűnt, félelmetes támadópárost alkothat az újonnan érkezett Milica Popoviccsal, akikkel minden ellenfélnek, még az élcsapatoknak is meggyűlik a baja. Minden jel arra utalt, ez lehet az igazi áttörés éve az U-19-es válogatott kitűnősége számára, amikor érett és meghatározó játékos lesz az NB I-ben. Ám a sors másképp rendelte, s megpróbáltatások elé állította a 17 éves tehetségünket. Augusztus 30-án, a 2. fordulóban a Budapest Honvéd elleni hazai mérkőzés 34. percében jött egy ütközés, mely sajnos hosszú hónapokra harcképtelenné tette. Dóri a bal oldalon, az alapvonal közelében próbálta hintába ültetni az exszegedi Koszo Sydney-t, hogy – jó szokásához híven – betörjön a tizenhatoson belülre, s helyzetet alakítson ki. A két játékos azonban ütközött, támadónk a földön maradt, s bal térdét fájlalta. Megpróbálta még folytatni a játékot, ám a szünetben cserét kellett kérnie. Azóta nem léphetett pályára, s egyelőre kérdés, mikor láthatjuk őt újra igazán otthon: azaz a zöld gyepen labdával száguldozni. Klubunk mindenesetre mindenben mellette áll, mindenben segíti és támogatja őt a rehabilitáció hosszú, gyötrelmes és fáradságos útján!

Egy ütközés – és ami azóta történt...

„Nagyon balszerencsésen kezdődött számomra ez a szezon. A Honvéd elleni meccs 34. percében befelé cseleztem, majd ütköztem 'Puffival', ebből lett aztán a baj. Az orvosaim azt mondták, hogy a keresztszalag-szakadások kilencven százaléka a kitámasztások miatt történik, s csak tíz százalékuk kötődik kontakthoz – én épp ebbe az utóbbi kisebbségbe estem bele... Őszintén szólva akkor nem éreztem, hogy annyira komoly lenne a baj, még tíz percet a pályán is töltöttem, s csak a szünetben kértem cserét, mert annyit érzékeltem, hogy nem tökéletes a bal lábam. Ugyanakkor egyáltalán nem tapasztaltam azt a borzasztó fájdalmat, amit a keresztszalag-szakadások esetén szoktak. Pár nap múlva az MRI-vizsgálaton érkezett a megdöbbentő diagnózis. Rögtön arra gondoltam, az a legfontosabb, hogy minél hamarabb megműtsenek. Több lehetőség is felmerült, végül Dr. Erdélyi Gábor, a magyar férfi kézilabda-válogatott csapatorvosa mellett döntöttünk, ő operált meg Budán három és fél héttel a sérülés után, szeptember 29-én. A beavatkozás szerencsére jól sikerült” – idézte fel Szabó Dóra.

A fiatal futballista – aki hatalmas küzdő – elárulta, egészen a műtétig annyira nem voltak fájdalmai, hogy minden nap tudott edzeni, futni, súlyokkal guggolni, kitöréseket csinálni. Igyekezett annyira megerősíteni a lábát, amennyire csak lehet, hogy minél könnyebben menjen majd a rehabilitáció. „A műtétet követő órák voltak a legkeményebbek, akkor fájt nagyon, amikor kiment az érzéstelenítő. Lelkileg a legnehezebben azt a pár napot éltem meg, amikor nem tudtam járni, s mások segítségére voltam szorulva. Szerencsére nagyon jó szakemberek vesznek körül, a szegedi gyógytornászom mellett egy másik gyógytornásszal is folyamatosan konzultálok, illetve a dietetikusomtól is kapom az útmutatásokat. Megbeszéltük, hogy azon dolgozunk: minél rövidebb idő alatt újra százszázalékos vagy még annál is jobb legyen a lábam. Ennek érdekében tényleg mindent meg is teszünk, s szerencsére gyorsan pozitív fejlemények is történtek. Hétfőn műtöttek, kedden már edzőterembe mentem jobb lábbal biciklizni, hogy meginduljon a vérkeringés, azaz rögtön bele is vágtam a rehabilitációba. A harmadik nap már automata váltós autót vezettem. Az első két hétben öt-hat alkalommal jártam hiperbárkamrában Kecskeméten oxigénterápián, ami nagyon fel tudja gyorsítani a gyógyulást. Az első egy hét tényleg kemény volt, amikor nem tudtam hajlítani a lábam, de aztán napról napra jobb lett, a tizedik napon már mankó nélkül jártam. A tizedik napon vették ki a varratokat, azóta minden nap gyógytornázom, a dietetikusom pedig segít az étrendem és a táplálék-kiegészítők terén. Olyan táplálék-kiegészítőket is szedek most, melyeket a térdműtétet követően használnak az élsportolók. Folyamatosan figyeljük a testösszetételemet, hiszen nyilván veszítettem izmot, ezért most a jobb lábamat és a felsőtestemet erősítjük, s majd a bal lábra is odafigyelünk, ha eljön az ideje. Hamarosan elkezdem bal lábbal is a biciklizést. Pár napra már guggolni is tudok, jövő héten már vízbe is mehetek tornázni. Papp Róbert erőnléti edzővel összeállítottunk egy külön edzéstervet a felsőtestre, ezt is gőzerővel csinálom már. A hétvégén naponta kétszer is lementem az edzőterembe, a gyógytorna mellett edzettem a felsőtestemet, és kardiofeladatokat végeztem, hogy minél hamarabb beinduljon a vérkeringés, s minél gyorsabban gyógyuljon a lábam. Óriási eredménynek tartom, hogy míg pár napja csak 95 fokban tudtam behajlítani a lábam, ez most 115 fokra ugrott fel a gyógytorna következtében, megérte tehát a hétvégén napi kétszer edzőtermeznem” – részletezte.

Napról napra, hétről hétre szeretne gyógyulni

Kiemelte: nem szeretne találgatásokba bocsátkozni, mikorra épül fel teljesen, ez rajta és az orvosokon múlik. Tudja, hogy ez egy hosszú távú folyamat, ő viszont szeret rövid távban gondolkodni, rövid távú célokat kitűzni maga elé. Így napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra dolgozik a gyógyuláson, figyeli az előrelépést, s minden apró sikernek nagyon tud örülni.

A pályán kívülről is igazi csapattag

Dóri egyébként súlyos sérülése ellenére olyannyira nem szakadt el a KÉSZ-St. Mihály-Szeged NB I-es csapatától, hogy amikor csak teheti, ott van az edzéseken, s egyetlen hazai meccsről sem hiányozhat. Ezzel is azt üzeni, hogy teljes értékű csapattagnak tekinti magát, s a szakmai stábtól, valamint játékostársaitól is ugyanilyen visszajelzéseket kap. A pályán kívül ugyanúgy számíthatnak rá a lányok, s ő is számíthat az egyesület, valamint a társai támogatására. Jókedve, vidámsága, töretlen optimizmusa és pozitív szemlélete hajtja előre az együttest, még ha góljait és gólpasszait nélkülözni is kell. A támadó tehát nem szakadt el természetes közegétől, még akkor sem, ha nyilvánvalóan nem könnyű kívülről néznie, ahogy a társak a pontokért küzdenek. „Bevallom őszintén, nem esik jól a lelátóról követni a meccseket. Mindig azon jár az eszem, mit tennék, ha játszhatnék, ki szerepel a posztomon, mit csinálnék a védővel, milyen lábas, mennyire gyors, milyen csellel próbálnám becsapni, hogy húznám meg stb. Ugyanakkor rengeteg támogatást kapok a csapattársaimtól, s igyekszem ezt én is visszaadni nekik. Külön köszönettel tartozom Horváth Larának, valamint a légiósaink közül Milica Popovicnak, Nadja Djurdjevacnak és Sara Simonovicnak, akik folyamatosan írnak nekem, mindig érdeklődnek, hogy vagyok. Nagyon sokat jelent ez lelkileg, tényleg azt érzem, hogy továbbra is teljes értékű tagja lehetek a csapatnak” – fogalmazott.

17 éves focistánkat boldogsággal tölti el az együttes szereplése is. Mint mondta, rendszeresen keresi őt Major László vezetőedző, s nagyon jólesik neki, hogy a szakember mindig megjegyzi, mennyire hiányzik a játéka, s hozzáteszi, ha Szabó Dóri is rendelkezésre állna, dobogós helyen is lehetne a Szent Mihály. No, persze a jelenlegi negyedik hely is szenzációs, óriási, emberfeletti eredmény. „Tényleg elképesztő, amit a csapat produkál. Akkor sem esünk össze, ha az ellenfél vezetést szerez a Szent Gellért Fórumban, de az sem zavar meg bennünket, ha kiegyenlít a másik gárda. Ez is mutatja, hogy tényleg jó formában, jó passzban vannak a lányok. Külön kiemelném 'Popit', akivel emberileg is nagyon jóban vagyunk. Bámulatos, mennyire gólerősen futballozik, remélem, sokáig folytatja még ezt szegedi színekben” – fejtette ki.

Az U-19-es válogatott legnagyobb szurkolója

A kiváló játékos nemcsak a Szent Mihályból hiányzik, de a magyar női U-19-es válogatottból is. Nemzeti együttesünkben épp ezen a héten várna rá fontos feladat, hiszen a lányok Csehországban a házigazdák, Litvánia és Moldova ellen az A-ligába visszajutásért küzdenek. Dóri nagyon szurkol azért, hogy sikerrel járjon az alakulat. „Borzasztóan rossz érzés, hogy nem lehetek ott, hiszen ez az utolsó évem lett volna az utánpótlás-válogatottban. Aki ismer, tudja, hogy a válogatottság számomra mindig kitüntetett jelentőséggel bír, extra motivációt jelent, ha címeres mezben léphetek pályára. Szomorú vagyok, hogy ezúttal nem tudok segíteni a többieknek. Nagyon nagy lehetőség áll előttünk, s hatalmas kihívás, hogy az A-ligáért harcolhatunk. Sajnos nem tarthattam a lányokkal a lengyelországi és a görögországi edzőmérkőzésekre, és lemaradok a csehországi Eb-selejtezőről is. Hiányoznak a csapattársak, akikkel csak a válogatottban lehetek együtt. A többiektől ugyanakkor sok-sok bátorító üzenet mellett minden hírt megkapok, Nyul Petra minden nap beszámol a történtekről, a fejleményekről, arról, hogy mi volt az edzéseken. Szerintem nagyon erős csapatunk van, s nagyon szurkolok a lányoknak, hogy nyerjék meg a csoportot, s vívják ki az A-ligás szereplés jogát” – hallottuk Dóritól.

A legjobban a labda hiányzik

Az ifjú támadó arra is kitért, mi a legnyomasztóbb ebben az időszakban. Mint mondta, sokak szerint lelkileg a legnehezebb elviselni egy ilyen komoly sérülést, ám ő mást tapasztal, nem így áll a dologhoz. „Számomra az a legrosszabb, hogy nem focizhatok, nem lehetek a pályán. Ugyanúgy eljárok edzőterembe, csinálom a napi rutinomat, de az a nehéz, hogy nem mehetek ki a gyepre rugdosni, nem nyúlhatok labdához, s nincsenek mérkőzéseim. Volt időm elgondolkodni rajta, egy futballista tényleg azért dolgozik egész héten, hogy hétvégén a meccsen jól teljesítsen. Én viszont most vagy fél évig azért dolgozom, hogy majd egyszer jól teljesíthessek. Ezt nem könnyű elfogadni, de mégis tudom, hogy nem tehetek mást, arra kell összpontosítanom, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legtökéletesebben meggyógyuljon a lábam” – szögezte le.

Veled vagyunk, Dóri, s nagyon sok szeretettel várunk vissza!

Pintér M. Lajos

Fotó: Gémes Sándor