Tizenegy éve igazolt Szentmihályra Csobán Krisztián, aki nemrég a klub történetében negyedikként érte el a háromszáz mérkőzéses álomhatárt. Egyesületünk ikonja érez magában erőt, hogy a négy- vagy az ötszáz meccset is megcélozza, ugyanakkor a fiatalok fejlődését is szívesen segítené. Vallja, hogy abból lesz sikeres futballista, aki két lábbal áll a földön, s a kudarcok sem tántorítják el.
A téli szünet előtt újabb névvel bővült a Szent Mihály dicsőségfala, Csobán Róbert, Olajos Csaba és Baján Zoltán után a „háromszázasok társaságának” tagjává vált Csobán Krisztián is. A 33 esztendős futballista a Csengele elleni megye II-es mérkőzésen öltötte magára háromszázadik alkalommal a szentmihályi mezt. A kiváló játékos ikertestvérével együtt 2014 elején igazolt Szentmihályra, azóta a férfi felnőttcsapatunk pillérei, s mára a klubhűség szimbólumává, egyesületünk oszlopává nőtték ki magunkat, akikre nemcsak a jelent építhetjük, de a feltörekvő nemzedékek számára is példaképül szolgálhatnak.
„Óriási megtiszteltetés számomra, hogy negyedikként elérhettem a háromszáz meccset a Szent Mihályban. Számomra rendkívül fontos a klubhűség, azt hiszem, azért az nem 'kispálya', ha valaki ennyi időt eltölt egy egyesületnél. Annak is nagyon örülök, hogy testvéremmel együtt az elsők között lehetünk, s továbbra is versenyben vagyunk akár a négyszázas vagy ötszázas határért is” – kezdte a futballista. Ami ezt a bizonyos baráti vetélkedést illeti, jelenleg Csobán Róbert 313 találkozóval vezeti a listát, Olajos Csaba 311, Baján Zoltán 310, Csobán Krisztián pedig 301 összecsapásnál jár a Szent Mihály színeiben, a helyzet tehát a következő félévekben is változhat majd az élen.
A legjobb döntés volt, hogy Szentmihályra igazolt
Krisztián és testvére már kisgyermekként szerelembe esett a labdarúgással. A Tisza Volánban próbálkoztak először, majd az élet másfelé sodorta őket, így a Szegedi VSE-ben nevelkedtek, aztán a Tápé és a Gyálarét következett Szentmihály előtt. „A SZVSE-s korszakra különösen jó szívvel emlékszem vissza. Nagyon jó csapatunk volt akkoriban, kiváló közösséget alkottunk. Sok éven keresztül Fülöp László volt az edzőnk, ő volt az, aki igazán megismertette és megszerettette velem a futballt. Szerencsére nagyon sok jó edzővel dolgozhattam az évek során, de Fülöp Laci az, akinek a legtöbbet köszönhetem. Olajos Csabit akkoriban először ellenfélként ismertük meg, aztán úgy hozta a sors, hogy csapattársak lettünk a pályán” – idézte fel.
Csobán Krisztián úgy véli, a Tápén és Gyálaréten eltöltött évek jó tanulóidőszaknak feleltek meg, kiváló átvezetést biztosítottak számára az ifjúsági korosztályból a felnőttbe. A 2013/14-es téli átigazolási időszak jelentette a mérföldkövet a pályafutásában, ekkor szerződött a megye II-es Gyálaréttől a megye III. feltörekvő alakulatához, a St. Mihály FC-hez. 2014. március 23-án lépett első alkalommal pályára színeinkben a KEAC ellen 5-0-ra megnyert bajnokin. „Bereczki Ibolya keresett meg akkoriban bennünket. A St. Mihály Gyálaréten vívta a meccseit, sokat találkoztunk egymással, s nem egyszer játszottunk is egymással, aztán a testvéremmel és Olajos Csabival együtt kiszemeltek bennünket. Örültem a megkeresésnek, gyorsan igent mondtam, s egyáltalán nem bántam meg, máig életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy Szentmihályra jöttem” – nyilatkozta a nagyszerű sportember.
Mint két tojás...
Hozzátette, számára rendkívül fontos, hogy azóta is egy együttesben focizhat az ikertestvérével. Ez semmihez sem fogható élményt nyújt számára, hiszen rendkívül szoros kettőjük között a kapcsolat, s ma is ugyanúgy tudnak egymásért küzdeni, mint a kezdetek kezdetén. Ahogy Krisztián fogalmaz, „úgy ismerik egymást, mint a rossz pénzt”. Azt sem rejti véka alá, meglepő és mulatságos helyzeteket is szül, hogy a két Csobán egy alakulatot erősít, hiszen a legtöbben képtelenek megkülönböztetni egymástól a két fiatalembert. „Nyilván a pályán szigorú szabályok érvényesek, a mezszámaink alapján el lehet bennünket különíteni egymástól, de azonkívül a legtöbben folyamatosan összekevernek bennünket, legyen szó edzőkről vagy játékosokról. Ehhez már hozzászoktunk az évek során, megtanultuk kezelni. A legbiztosabban azok tudnak megkülönböztetni minket, akikkel a legrégebben játszunk együtt, például Olajos Csabi és Baján Zoli. A mostani megye II-es csapattársaink is kezdik megtanulni, ki kicsoda, be azért néha még bele-belehibáznak” – nevetett.
Amikor Szentmihályra került, Krisztián még a tanulmányaira is koncentrált, az első időkben kevesebbet tudott edzésre járni, s sokat ült a kispadon, de úgy emlékszik erre vissza, hogy ez semmiféle problémát nem okozott számára, hiszen ahogy fogalmaz, ő ahhoz a korosztályhoz tartozik, aki egyetlen perc játékehetőségnek is nagyon tudott és tud is örülni. Rögtön az első szezonban megnyerték a megyei III. osztályú bajnokságot a csapattal, s feljutottak a megye II-be, ahol azóta is szerepelnek. „A 2014/15-ös bajnokságban azonnal nagyot dobbantottunk, ötödikek lettünk a megye II-ben. Számomra azóta is az a legemlékezetesebb idény és időszak a Szent Mihályban. A klub történetének legjobb eredményével rukkoltunk elő, nagyon egyben volt a csapat, újoncként, fiatalként rendkívül lelkesen küzdöttünk. Én is sok játéklehetőséget kaptam, sikerült beverekednem magam a csapatba. Nagyon szép és máig meghatározó év volt ez számomra. Azóta jobb és rosszabb szezonok váltogatták egymást, de a labdarúgás már csak ilyen. Ami soha nem változott: a klub, a csapat és a sportág szeretete” – árulta el.
A közösség ereje
Hívták-e máshová az elmúlt tizenegy évben, gondolkodott-e azon, hogy eligazol, s máshol is kipróbálja magát? – tettük fel ennek kapcsán a kérdést. Krisztián azonnal rávágta: meg sem fordult a fejében! „Természetesen akadtak megkeresések, de annyira szeretem a csapategységet, annyira ragaszkodom a klubhoz, és tisztelem annak vezetőségét, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem a távozás, a váltás gondolata” – mondta erről.
Játékosunk szerint a szentmihályi férficsapat legnagyobb erénye maga a közösség. „Gyermekkorunk óta focizunk egymással vagy egymás ellen a srácokkal, igazán összetartóak vagyunk a pályán és azon kívül is” – emelte ki. Ami a klubot illeti, úgy látja, pozitív irányba haladt 2014 óta. „Nagyon jó látni és belülről megélni, ahogy bővül, fejlődik az egyesület. Egyre több csapatunk van, egyre több a munka. A vezetőség mindent megtesz a klubért, s mi, játékosunk is igyekszünk alkalmazkodni a lehetőségekhez és a kihívásokban. Öröm és büszkeség részt venni ebben az építkezésben” – húzta alá.
Boldog lesz, ha újat mutathat a fiataloknak
Csobán Krisztián az őszi szezonban megye II-es alakulatunk mind a tizenhárom összecsapásán kezdőként szerepelt. Nem tagadja, van benne némi keserűség annak kapcsán, hogy „csak” a tizenegyedik helyen telelnek, de amondó, hogy előre kell tekinteni, s adott a feladat, hogy tavasszal helyrehozzák a hibákat. „Magunkhoz képest sajnos gyengébben teljesítettünk az ősszel, de így legalább van mit kijavítani a folytatásban. Természetesen sok minden változik és változhat, hiszen akadnak és lesznek is még köztünk friss apukák is, az emberek életében átalakulhatnak a prioritások. Ugyanakkor bizakodva és motiváltan tekintek a tavasz elé, úgy érzem, a Szent Mihályban megvan a képesség és a lehetőség, hogy feljebb lépjünk, s tovább építkezzünk. Nagyon szeretném, hogy javítsunk, s keményen fogunk ezért dolgozni” – szögezte le.
A 33 éves futballista hozzátette, továbbra is segíteni akarja a megye II-es csapatot, hiszen érez magában erőt, lelkesedést és motivációt ahhoz, hogy újabb szezonokat töltsön a pályán, ám természetesnek tartja, hogy a fiatalabbak is egyre inkább kopogtatnak az együttes ajtaján. „Annak is örülök, ha bármennyit a pályán lehetek, de megértem, hogy változnak az idők, s jönnek fel a nálunk fiatalabb, gyorsabb játékosok. Úgy érzem, van még bennem néhány év, remélem, az edzők is így látják majd, ez ki fog derülni. Nem ódzkodom attól, hogy több lehetőséget kapjanak az ifjú tehetségek, s velük szerepeljünk együtt, mert ez az élet rendje, s be kell látni, a labdarúgásban viszonylag hamar kiöregszik az ember. Nagyon boldog leszek, ha tudok valami újat mutatni a fiataloknak. Eddig én tanultam, lehet, hogy most kicsit tanítanék is” – vázolta.
A kudarcokból is erőt kell meríteni
S hogy mit tanácsol azoknak, akik most kezdik a karrierjüket a felnőttcsapatban, s ugyanolyan magasságokba szeretnének eljutni, mint ő vagy a testvére? „Akarat és kitartás nélkül biztos, hogy nem fog menni. Nem szabad hagyni, hogy a kitűzött céloktól bármi eltántorítson. Fontos, hogy a kudarcokból is tanuljon az ember, hiszen nem lehet mindig a csúcson lenni, a futballban gyakran előfordul, hogy lent van egy játékos, egy csapat, ezt is fel kell tudni dolgozni, ezen is túl kell tudni lendülni. Aki a sikeres és a kevésbé sikeres időszakokból is képes leszűrni a lényeget, képes épülni és erőt meríteni, annak van esélye rá, hogy több száz mérkőzésen léphessen pályára egy csapatban” – adott útravalót az ifjaknak.
Csobán Krisztián úgy összegzett, testvérével együtt bízik benne, hogy még sokáig szolgálhatják a Szent Mihályt, s versenyben lehetnek a legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosok között. Mint megjegyezte, reméli, hogy ötvenéves korukban is jókedvűen és büszkén böngészgetik majd klub egyre bővülő dicsőségfalát. Így legyen!
Pintér M. Lajos