Nadja Djurdjevac: bízom benne, a válogatottnál is felfigyeltek a mesterhármasomra

Az első nyolc fordulóban zseniális gólpasszokat adott Milica Popovicnak, s többször a kapufát is eltalálta, Budaörsön aztán elsült Nadja Djurdjevac bal lába. A 23 éves, rendkívül technikás montenegrói válogatott középpályás három csodálatos gólt lőtt, s elévülhetetlen érdemeket szerzett a KÉSZ-St. Mihály-Szeged pontmentésében. Vele beszélgettünk a tízgólos thriller után, nagyinterjú!

– A magyar női NB I 9. fordulójában az eddigi legjobb teljesítményedet nyújtottad, mesterhármast értél el Budaörsön, a hazai kapusnak nem volt ellenszere a távoli lövéseiddel szemben. Mit gondolsz, miért ment ezúttal ennyire jól a játék?

– Először is nagyon boldog vagyok, hogy három góllal segítettem a csapatomat a fontos egy pont megszerzésében. A kulcs az volt, hogy ezúttal kicsit több szerep hárult rám támadásban, mint korábban. A Budaörs több teret hagyott nekem a lövésekre, mint a korábbi ellenfeleink. Az eddigi mérkőzéseken kicsit más stílusban futballoztunk, többet kellett a védekezésre is összpontosítanom. Ezúttal jóval több területem nyílt, amit ki tudtam használni. A találkozó előtti lövőedzésen is jól sikerültek a kísérleteim, s az edzőm, Major László azt kérte, lőjek egy gólt Budaörsön. Három lett belőle! Úgy éreztem, ez az az összecsapás, ahol magamra kell vállalni a felelősséget, s a nehéz helyzeteken át kell lendítenem a csapatot. Örülök, hogy sikerült, s mesterhármassal járulhattam hozzá a döntetlenhez.

– 5-5-tel ért véget az az őrült mérkőzés. Három pontért utaztatok az újonchoz, egy lett belőle. Összességében csalódott vagy emiatt, vagy büszkén tekintesz a kiharcolt döntetlenre?

– Kicsit szomorú vagyok, mert érzésem szerint mi játszottunk jobban, s rászolgáltunk volna a győzelemre. A futball azonban ilyen, néha kicsit igazságtalan, sokszor nem azt kapod, amit érdemelsz. Megpróbálunk majd javítani, s más mérkőzéseken visszahozni az elhullajtott két pontot. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen nagyon erős ellenfelek várnak ránk a folytatásban. Az is igaz viszont, hogy az egy pont még mindig jobb, mint a nulla, pláne idegeben, szóval túlságosan azért nem szabad bánkódnunk a budaörsi 5-5 miatt.

– Három igazán parádés találatot jegyeztél, a budaörsi kapusnak alighanem rémálmai vannak az olvashatatlan, bomba erős távoli lövéseid miatt. Melyik a kedvenc gólod a három közül?

– Ha egyet kell választani, akkor a 84. percben szerzett gólom, amikor egy szabadrúgásunk után 40 méterről íveltem a hálóba, s ezzel egyenlítettünk 5-5-re. Őszintén bevallom, nem terveztem kapura lövést, de mindig figyelem a kapusok helyezkedését, s észrevettem, hogy az ellenfél hálóőre nem a vonalon áll, messze kint tartózkodik a kapujából, így azonnal döntöttem, s lőttem. Laci, az edzőm nem hiába kérte, hogy egy igazi sistergős bombával lepjem meg a Budaörsöt, itt a meccs végén tényleg sikerült az ágyúzás. A második gólom is közel áll ugyanakkor a szívemhez, a 46. percben olyan 20 méterről vágtam a labdát a hazaiak hálójába, az is egy nagyon jól eltalált lövés volt.

– Mikor szereztél utoljára mesterhármast?

– Még az előző csapatomban, a Radnicki Kragujevac színeiben. Május 23-án 4-0-ra nyertünk a TSC Topolya ellen a szerb bajnokság felsőházi rájátszásában. Ott is három gólt sikerült rúgnom, az is egy hasonlóan jól sikerült meccsem volt, ami azért is emlékezetes számomra, mert tudomásom szerint azzal hívtam fel magamra a jelenlegi vezetőedzőm figyelmét.

– A magyar NB I első nyolc fordulójában több kapufát is rúgtál, de elsősorban azzal jeleskedtél, hogy zseniális asszisztokkal szolgáltad ki a góllövőlistát tizennégy találattal vezető Milica Popovicot. Most, Szegeden játszotok először egy csapatban, mi a titka a remek játékkapcsolatotoknak?

– Nagyon szeretek Popival játszani, mert nagyon gyors futballista, aki mindig készen áll az utolsó passzokra. Szoktunk is rajta viccelődni, bárhová adom neki a labdát, ő oda tud futni, és gólt tud szerezni. Úgy gondolom, az együttműködésünk titka az, hogy nemcsak a pályán, hanem azon kívül is sok időt töltünk együtt, s jól ismerjük egymást. Popi nagyon jó játékos, aki a góljaival sokat segít a csapatunknak. Bízom benne, hogy a játékkapcsolatunk sok jó dolgot hoz majd a KÉSZ-St. Mihály-Szegednek a bajnokság további részében is.

– Sokat dolgoztok az edzéseken ezen a játékkapcsolaton?

– Az edzéseken és azokon kívül is. Amikor döntést kell hoznom, kinek passzolom a labdát, általában mindig őt nézem először, mert Popi megoldásai mérkőzéseket dönthetnek el. Természetesen ha úgy látom, hogy egy másik társam van jobb helyzetben, akkor neki adom a játékszert. Popi azonban most kiemelkedően jó formában van, nagyon éles és magabiztos, és sokat dolgozunk azon, hogy egyre jobbá és hatékonyabbá tegyük az együttműködésünket.

– A Budaörs elleni teljesítményedről és a három gólodról vezető hírekben számolt be a montenegrói sportsajtó is. Sok gratulációt kaptál az ismerősöktől, a barátoktól, a családtól?

– Igen, nagyon sokat gratuláltak a meccs után, ami rendkívül jó érzéssel tölt el, feldob, és további motivációt ad. Remélem, hogy odahaza felfigyelnek rá, hogy hétről hétre egyre jobban és jobban megy a játék a magyar bajnokságban, s ez által több percet vívhatok ki magamnak a válogatottban is.

– A budaörsi találkozó előtt szegedi csapattársaiddal, Anastasija Krstoviccsal és Sara Simonoviccsal válogatott összetartáson jártatok. Két barátságos meccset is vívtatok Horvátországban, az elsőt 3-1-re megnyertétek, a másodikon 2-1-re alulmaradtatok. Te mindkétszer csereként léptél pályára, hogy sikerültek számodra ezek az összecsapások?

– Az első meccs talán egy kicsit könnyebb volt, szerintem ott a horvátok kicsit alulbecsülték az erőnket, sikerült is megvernünk őket. A második mérkőzésen egy picit erősebb összeállításban léptek pályára, s vissza is vágtak. Mindkét alkalommal csereként szálltam be, s bár nem az igazi posztomon szerepelhettem, de ott segítek, ahol a csapatnak szüksége van rám, s nagyon büszke vagyok rá, hogy gyarapíthattam válogatottságaim számát. 2025-ben történelmi sikert értünk el, Montenegró jövőre újoncként szerepel a B-ligában. Fontos, hogy minőségi ellenfelekkel mérjük össze a tudásunkat. A horvátok most estek ki a B-ligából, nagyon jó erőfelmérő volt tehát ez a két mérkőzés, melyek megmutatták, hol tartunk. Hasznos találkozókon vagyunk túl, s ugyanígy sokat érnek majd azok a barátságos meccsek is, melyeket még az év végére lekötöttünk. Arra kell törekedni, hogy minél többet lehessen és játszhasson együtt a válogatott keret, ez biztosítja a fejlődést.

– A te pályafutásodban milyen pluszt ad, ha a nemzeti együttesben szerepelhetsz?

– Egyértelmű, hogy nincs fontosabb számomra a válogatottságnál. Ezek a mérkőzések nagyon sokat adnak nekem. Montenegróban mindenki odafigyel ezekre a meccsekre, nagyon sok szurkoló követ bennünket, s óriási felelősség a nemzetünkért játszani. Minden játékos álma, hogy válogatott lehessen, én is ezért dolgoztam és dolgozom gyerekkorom óta.

– A keddi sorsoláson ismertté vált, hogy Wales, Csehország és Albánia lesz Montenegró ellenfele a B-ligában a világbajnoki selejtezőkön. Mit vársz ettől a csoporttól?

– Úgy gondolom, ez egy nagyszerű csoport, nincs okunk panaszra. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy mivel a C-ligából jövünk, számunkra semelyik meccs sem lesz könnyű a B-ligában. Egész évben arra készülünk, hogy helyt tudjunk állni, s minél sikeresebben vívjuk meg ezeket a nagy csatákat. Nyilván nem ránk tekintenek a fő esélyesként, de minden mérkőzésen száz százalékot fogunk nyújtani, hogy jobbak és jobbak legyünk. Bárki ellen azért lépünk majd pályára, hogy pontot, pontokat szerezzünk, s a célunk nem is lehet más, mint az, hogy bennmaradjunk a B-ligában.

– Visszatérve a magyar bajnokságra, hogyan értékeled a Szent Mihály FC eddigi szereplését?

– Elégedett vagyok azzal, amit az első kilenc fordulóban mutattunk. A csapat eredményesen szerepel, jól játszik, és sok pontot szereztünk eddig. Büszke vagyok rá, hogy a negyedik helyen állunk. Tudjuk, nem lesz ezt könnyű megtartani, hiszen a következő három játéknapon a három legerősebb együttessel, a Ferencvárossal, az MTK-val és a Puskás Akadémiával találkozunk. Remélem, ezeket a meccseken is sikeresek leszünk, s bízom abban, hogy a szezon második felében is ugyanilyen szorgosan gyűjtögetjük majd a pontokat. Szeretnénk meglepetéseket okozni a topcsapatok ellen is. Beleadunk mindent, s csak rajtunk múlik, mire leszünk képesek. Minden pontért meg kell küzdenünk, mindent pontot ki kell érdemelnünk.

– Szombaton a legutóbbi hat bajnokság aranyérmese, a Ferencváros látogat Szegedre. Mit remélsz ettől a találkozótól?

– Nagyon várom a Fradi elleni meccset, mégiscsak a legerősebb magyar együttesről van szó. Nemrégiben a kupában megszorítottuk őket, csak 2-1-re kaptunk ki. Ugyanezt a teljesítményt kell megismételnünk, s akkor ezúttal is szoros mérkőzést játszhatunk velük.

– Már több mint négy hónapja vagy Szegeden. Hogy érzed magad nálunk, hogy sikerült a beilleszkedés?

– Boldog vagyok, hogy itt lehetek, jó döntésnek tartom, hogy Szegedre igazoltam a nyáron. Mindent megteszek, hogy napról napra jobb játékos legyek, a csapatért és saját magam miatt is. Nagyszerű csapattársaim vannak, az edzők is kitűnőek, a város pedig gyönyörű, hamar beleszerettem, szóval minden megvan, ami kell. Az edzéseken és a mérkőzéseken kívül persze túl sok időm nincs felfedezni Szegedet, de a belváros lenyűgözött, szívesen járkálok ott, ha lehetőségem van rá, és a stadion is fantasztikus, ahol a bajnoki meccseinket játsszuk.

– Az edzéseken kívül milyen munkát végzel még el, mire figyelsz oda, hogy folyamatosan fejlődni tudjál?

– Aki igazán jó futballista akar lenni, annak mindig száz százalékot kell nyújtania, a pályán és a pályán kívül is. Az én életem a labdarúgás, s Szegedre is azért érkeztem, hogy focizzak, mindent ennek rendelek alá. A tréningek mellett külön edzőterembe járok, odafigyelek a tudatos táplálkozásra és a megfelelő pihenésre, feltöltődésre is. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden edzésen száz százalékot kell adni, mert ahogy edzel, úgy játszol majd a mérkőzéseken. Ha nem figyelsz oda teljes mértékben, akkor lehet, hogy egy-két meccs jól fog sikerülni, de a többin már meglátszanak majd a hiányosságok. Csak teljes szívvel és akarattal lehet sikeresnek lenni a labdarúgásban, ennek megfelelően dolgozom nap mint nap.

– Annak idején, kisgyermekként miért választottad a labdarúgást? Más sportágak iránt is érdeklődtél?

– Mindig is imádtam focizni. Először a barátaimmal játszottam, majd három évig fiúk között fociztam egy egyesületben. Szerencsére a szülővárosomban, Niksicben női klub is működött, így később ott nevelkedtem néhány esztendőn át, majd lépcsőfokról lépcsőfokra haladtam. A montenegrói csapatok (Buducnost, Breznica) után kipróbáltam magam a szerb ligában, a Topolyában és a Radnickiben, s nyáron úgy éreztem, új szintre kell lépnem, ezért szerződtem Magyarországra, Szegedre. Egyértelmű, hogy megérte, hiszen a szerb pontvadászattal szemben a magyar bajnokságban nincs könnyű ellenfél, nincs előre lefutott meccs, itt minden mérkőzésen a maximumot kell nyújtanod. Egyébként volt másik sportág is az életemben. Miután édesapám alpesi síző, szlalomversenyző volt, sokáig a síeléssel is kacérkodtam. Azért döntöttem végül a labdarúgás mellett, mert azt egész évben lehet űzni, szemben a síeléssel, melyre igazán csak három-négy hónapig, télen nyílik lehetőség.

– Hogy látod, mennyit javult az elmúlt időszakban a női labdarúgás helyzete, megítélése, milyen kihívásokkal kell szembenéznie manapság egy női futballistának?

– Természetesen nem tartunk ott, ahol a férfi labdarúgás, de az előrelépés szerintem tagadhatatlan, évről évre fejlődik a női foci. Pozitív fejlemény, hogy nézőcsúcs dőlt a 2025-ös Európa-bajnokságon, s az UEFA a Bajnokok Ligája mellett elindította az Európa-kupát is. A nemzeti bajnokságokban is egyre több a csapat és a mérkőzés, egyre magasabb a színvonal, egyre több esélyt kapnak a nők is arra, hogy mérkőzéseket játszanak, s ez által egyre több kislány választja a labdarúgást. Örömteli, hogy az UEFA és a FIFA is kiemelt figyelmet szentel a női focinak, s bízom benne, hogy a következő években is egyre több forrást és lehetőséget kap a női futball. Van még hová fejlődni, szóval ezt a munkát folytatni kell. Ami Montenegrót illeti, ott még nem igazán történt meg az áttörés. A női válogatott iránt élénk az érdeklődés, sokan kijönnek a meccseinkre, kíváncsiak ránk, figyelik az eredményeinket. Remélem, ez ösztönzőleg hat majd a gyermekekre is, és sok kislány kezd majd el focizni. A montenegrói bajnokság színvonala viszont sajnos még nem elég vonzó. Bízom benne, hogy a következő időszakban ez is változik, fejlődik, s népszerűbbé tudja tenni a sportágunkat.

– Ha választanod kell, hogy mit nézel, férfi vagy női labdarúgás, férfi vagy női meccsek?

– Mindkettőt szívesen és rendszeresen követem. A férfiak között a Barcelona és a Liverpool minden meccsét igyekszem megnézni, a lányoknál és a fiúknál is a Barcelona a kedvencem. Összességében azonban azt mondhatom, a női labdarúgást érdekesebbnek tartom, s többet tudok tanulni belőle. Az angol és a spanyol női liga mellett a szerb női bajnokság mérkőzéseit is folyamatosan figyelemmel kísérem az internetes közvetítések segítségével.

– Amikor nem a labdarúgás tölti ki az idődet, mit csinálsz szívesen, hogyan kapcsolódsz ki?

– Ha jó idő van, szívesen sétálok és kávézom a barátaimmal, Popival, Anával és Sarával. Imádok a szabadban lenni, feltölt, megnyugtat, egy kicsit eltereli a gondolataimat a fociról.

Pintér M. Lajos

Fotók: Gémes Sándor