Szabó Dóra brazilos gólörömmel tért vissza

Visszajönni is tudni kell. Stílusosan, letéve a névjegyet! Nadja Djurdjevac és Milica Popovic megígérték, hogy gólpasszt adnak neki, és állták is a szavukat. 18 éves támadónk, Szabó Dóra hét hónappal a keresztszalagműtétje után újra az NB I-ben száguld!

Óriási tapsot kapott társaitól már a Topolya elleni április 16-i edzőmérkőzés hajrájában is, mikor beszállt, a múlt szombati szombathelyi bajnokin pedig külön készültek az ünneplésére. A csupa szív, mindig vidám, a pályán mindent elsöprő akarattal futballozó Szabó Dórát imádja a csapat, nem véletlenül tett meg mindent azért, hogy sikeres és emlékezetes legyen a visszatérése. Az is lett!

18 esztendős, U-19-es válogatott támadónk élete legjobb NB I-es szezonjára készült, ami azonban sajnos már a 2. fordulóban megbicsaklott, hiszen a tavaly augusztus 30-i Honvéd elleni hazai bajnokin utolérte a rettegett sérülés: keresztszalag-szakadást szenvedett. Szeptember végén műtötték, s úgy tűnt, ez a szezonja lényegében be is fejeződött, mire elkezdődött. Ám Dórit nem olyan fából faragták, hogy feladja. Egy átlagos élsportolóhoz képest dupla munkát tett a rehabilitációba, ami kamatozott is, hiszen alig hét hónappal az operációt követően újra játékra tudott jelentkezni. A Simple Női Liga 19. fordulójában a Viktoria ellen csereként állt be a 75. percben, páratlan gyorsaságát kamatoztatva fickándozott a bal oldalon, s Nadja Djurdjevac mesteri indítása után a 93. percben gyönyörű góllal zárta le az 5-2-es KÉSZ-St. Mihály-Szeged-sikerrel végződő meccset.

„Bár az edzéseken és a Topolya elleni felkészülési meccsen már pályára léphettem, fantasztikus érzés volt beszállni a Viktoria elleni bajnokin! Az edzőm, Major László megmondta már az elején, hogy ha nem rúgok gólt, akkor nem visz haza, ehhez próbáltam tartani magam. (Nevet.) A viccet félretéve, természetesen az volt a cél, hogy sérülésmentesen térjek vissza, s vigyáztam is nagyon, azzal együtt, hogy én mindig úgy játszom, hogy gólt akarok rúgni, és nyerni akarok. Örülök, hogy meg is tudtam ezt valósítani” – kezdte Szabó Dóra.

Fiatal tehetségünk a pályán töltött mintegy 18 percben remek labdákat kapott társaitól, akik láthatóan igyekeztek őt kiszolgálni. Dórit képtelen volt feltartóztatni a vasi védelem. „A meccs előtt Nadja Djurdjevac és Milica Popovic közölték, hogy gólpasszt akarnak adni nekem. Na, mondom nekik, ti is rám rakjátok a nyomást, én alapvetően csak fel szeretnék újra menni a gyepre, és újra játszani az NB I-ben. Erre azt felelték, oké, csak élvezzem a játékot, ne törődjek semmivel, ők akkor is gólpasszt adnak nekem. Így is történt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Nadja és Popi a labdáinak 90 százalékával engem keresett a találkozó hajrájában, s meg is kaptam a legvégén azt a bizonyos asszisztot” – idézte fel.

S ha már így történt, Szabó Dóra és Nadja Djurdjevac speciális örömtánccal köszöntötte a találatot. De hogyan született meg ez a koreográfia? „Már a hét közben megbeszéltük az edzéseken, hogy ha gólt rúgok vagy gólpasszt adok, akkor kitalálunk valami különleges gólörömöt. Akkor döntöttük el, hogy pontosan mi lesz ez, amikor a mérkőzés előtt bejártuk a pályát. Sokat gondolkodtunk rajta, mi lenne a legjobb. Az egyik nagy kedvencem Lamine Yamal, illetve imádom a brazil focistákat, akik láthatóan élvezik a játékot, élvezetből csinálják, s örülnek, táncolnak, ha gólt szereznek. Nadjával így végül úgy határoztunk, valami brazilos dolgot adunk elő, Vinícius Júnior gólörömét ültettük át a Szent Mihály mezébe. Ezek után nincs más hátra, a következő hétvégére, a Budaörs elleni találkozóra is ki kell találnunk valamit, s remélem, akár többször is tudunk majd táncolni a Szent Gellért Fórumban” – mondta szélsőnk.

A keresztszalag-szakadás sok játékos pályafutását töri derékba, de átlagosan is egy évet vesz el a futballistáktól. Vajon mi volt a kulcsa annak, hogy Dóri hét hónappal egy ilyen komoly műtét és nyolc hónappal egy ilyen súlyos, veszélyes sérülés után máris vissza tudott térni, és nem is akárhogy? Major László vezetőedzőnk szerint a fanatizmusa. „Egy ilyen sérülés mentálisan is legalább akkora kihívás, mint fizikálisan. Amikor megműtöttek, pszichésen nagyon nehéz volt, fájt kimennem a csapat meccseire, hiszen nagyon szerettem támogatni a lányokat, de rossz érzés volt, hogy nem lehetek velük a pályán. Hál'istennek fejben gyorsan össze tudtam szedni magam, a műtét után 24 órával már az edzőteremben dolgoztam. A viszonylag gyors gyógyulás, felépülés természetesen nem csupán az én érdemem, hanem igazi, fantasztikus csapatmunka volt. Köszönettel tartozom a családomnak, a barátaimnak, a dietetikusomnak és a gyógytornászomnak is. És igen, egyetértek Lacival, a fanatizmusom, a mentalitásom sokat segített. A legtöbben nem hittek abban, hogy még a 2025/26-os szezonban újra játszhatok, de én mindvégig ezért küzdöttem. Minden edzésen az járt a fejemben, hogy már tavasszal a pályán akarok lenni, hiszen ez a jövőm szempontjából is nagyon fontos. Nem volt kétségem afelől, hogy meg tudom csinálni, s szerencsére kifizetődött a sok munka, a napi két edzés, amit suli előtt és után beleraktam a rehabilitációba. Boldog vagyok, hiszen góllal és győzelemmel tértem vissza, ennél szebbet elképzelni sem tudtam volna” – fejtette ki.

S ha már így alakult, evés közben jön meg az étvágy! „Úgy érzem, teljesen megérdemelten nyertünk a Viktoria otthonában 5-2-re. Van még hátra négy forduló, a hatodik helyen tanyázunk, s bízom benne, hogy a vége is jól fog sikerülni. Remélem, jönni fognak a gólok és a táncok. Egy biztos: mindenki ellen mindent meg fogunk tenni, és minden egyes mérkőzésen úgy megyünk fel a pályára, hogy győzni szeretnénk, bárki is legyen az ellenfél” – ígérte.

Hajrá, Dóri, hajrá, Szent Mihály!