Kiváló helyzetfelismerés, villámgyors döntés, tökéletes kivitelezés és egy kis szerencse is kellett ahhoz, hogy Rabi Ramóna a 99. percben egy csodálatos távoli lövéssel megszerezze a DVTK elleni győztes találatot. A Szent Mihály U-19-es együttesének kapitánya számára felejthetetlen élmény, hogy az edzője nyakába ugorhatott. De hogyan lett Ramiból igazi „Diósgyőr-ölő”?
„Nem lehet kérdéses, mindenféleképpen ez volt a legfontosabb gólom a pályafutásom során. Örök élmény marad, az tuti” – vágta rá kérdésünkre a Szent Mihály U-19-es női csapatának kapitánya, aki a 99. percben(!) egy zseniális, 28 méteres, a léc alá csapódó lövéssel eldöntötte a DVTK elleni rangadót. Rabi Ramóna (ezen a meccsen amúgy már a második) találata sokkal többet ért a három pontnál, hihetetlen érzelmeket szabadított fel a játékosokban és a stábtagokban is, nem mellesleg visszahozta az alakulatot a felsőházért folyó harcba. A 4-3-as nagyszerű győzelemmel ugyanis a negyedik helyen telelhetnek lányaink az akadémiai kiemelt országos bajnokságban, s jó eséllyel harcolhatnak az első négybe jutásért a tavaszi négy játéknapon.
„Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megnyernünk a találkozót ezzel a góllal, nagy szüksége volt a csapatnak arra, hogy így mehessünk el pihenni a téli szünetre. Le a kalappal a lányok előtt, büszkék lehetünk rá, hogy két fájó vereség után talpra tudtunk állni, s így végig tudtuk csinálni a miskolciak ellen ezt a közel száz percet” – mondta el honlapunknak a 19 esztendős futballista.
Egy tizedmásodperc elég volt a helyzetfelismeréshez
Felejthetetlen csatát vívott vasárnap a Szent Mihály és a Diósgyőr Tápén. A fordulatos csörte 3-3-ra állt a 90 perc végén, a játékvezető eredetileg négy perc hosszabbítást jelzett, de volt itt minden: alattomos szabálytalanságok, brutális csontzene, sárga lapok, kiállítás, sérülések, elhúzódó ápolások, a mieink pedig a ráadás ráadásában is hatalmas szívvel mentek előre a győzelemért. Vajon mi járt a kapitány fejében, amikor a 99. percben jó messziről lövésre szánta el magát?
„Egy szabadrúgás utáni kipattanót sikerült begyűjtenem, s azt vettem észre egy tizedmásodperc alatt, hogy a kapus kijjebb áll a kelleténél. Úgy voltam vele, a bírónak hamarosan elege lesz ebből a csúnya játékból, s nemsokára lefújja a meccset, nincs tehát vesztegetni való idő. Egy röpke pillanat után felnéztem, s úgy voltam vele, biztos, hogy ez az utolsó lehetőség a mérkőzés vége előtt, ezért gondolkodás nélkül elrúgtam a labdát, mindegy, mi lesz alapon. Természetesen kellett egy kis szerencse ahhoz, hogy behulljon a léc alá, ám szükség volt arra is, hogy észrevegyem és felismerjem, hogy kint áll a kapus, át lehet felette emelni a játékszert” – árulta el Rabi Ramóna.
A műtött barátnő jelenléte is segített
Úgy folytatta, a lövés, a gól utáni pillanatok szintén felejthetetlen élményt adtak neki azzal, hogy az edzője nyakába ugorhatott. „Az volt az első, hogy kiszaladtam az edzőnkhöz, mert nagyon sokat köszönhetek Terjéki Tamásnak is. A meccs alatt is többször kitekintettem rá a pálya szélére, hogy tudjak valamibe kapaszkodni, hogy motiváljon bennünket. Ő személy szerint is sokat adott ehhez a sikerhez. A gól utáni pillanatban azonnal gondoltam a cserejátékosokra is, akik nem állhattak be a harcba, őket is megöleltem. Óriási motivációt adott számomra a nemrég műtött csapattársunk, Suták Dorka jelenléte is, aki nagyon jó barátnőm, s kijött nekünk szurkolni, ez mind-mind hozzátett ehhez a diadalhoz” – árulta el.
„Nem engedhettük meg, hogy eltiporjanak minket”
Ramit arról is faggattuk, hogyan tudtak alkalmazkodni a vendégek kőkemény, még inkább: durva harcmodorához. Hiszen a győzelem egyik titka éppen az volt, hogy a szegedi lányok nem hagyták megfélemlíteni magukat. „Elég elszomorító volt az a foci, amit oda-vissza játszottunk, de sajnos ezt követelte meg a meccs. Nem tehettük meg, hogy nem vesszük fel a kesztyűt. Nehéz erre bármit is mondani, sajnáltam, hogy így kell hozzáállnunk ehhez a mérkőzéshez, de mégiscsak mi voltunk itthon, nem engedhettük meg, hogy eltiporjanak minket. A szünetben is próbáltam erre ösztönözni a csapatot, és Tamás is mellénk állt. Azt mondta, ne engedjük el a küzdelmet, mert ebben a találkozóban igenis benne van a győzelem” – fejtette ki a kapitány, hozzáfűzve: még hétfőn este is a történtek hatása alatt van. Ami teljességgel érthető is, hiszen nem minden nap fordul elő ilyen összecsapás egy labdarúgó életében, a szentmihályi lányok örökké büszkék lehetnek erre a teljesítményre.
„Közösen nyerünk, közösen veszítünk”
Ahogy Rami arra utalt is, az elmúlt hetekben bizony döcögött a szekér, hiszen az Illés Akadémia ellen 2-0-ról vesztettek pontokat a mieink, majd két súlyos vereségbe szaladtak bele a Fradi és az MTK ellen. A hírek szerint a kapitánynak döntő szerepe volt abban, hogy felrázta a társait, rendkívül sokat tett azért, hogy felálljon a padlóról a Szent Mihály U-19, és azt nyújtsa, amit valójában tud. „Nagyon sok időt töltünk együtt az öltözőben a lányokkal, megtudok egyéni és csapatszintű problémákat is, melyeket megpróbálok külön és csapatszinten is tisztázni, rendezni. Az edzéseken is igyekszem segítséget nyújtani a gyakorlatok, a feladatok között, és ha a meccsekre utazunk, a buszon is próbálok utánajárni, mi az oka, ha valaki nem olyan állapotban van, mint kellene. Fontosnak tartom, hogy segítsek megoldani a gondokat akár az edző segítségével, akár anélkül. A csapatban én vagyok a legidősebb, tizenéves múlttal, tapasztalatokkal rendelkezem, előző edzőimtől is sokat tanultam arról, hogyan lehet a nehéz helyzetekből visszajönni. Igyekszem kapitányként kamatoztatni az erősségeimet, a gyors helyzetfelismerést, a problémamegoldást és azt, hogy jó emberismerő vagyok” – avatott be.
A csatár úgy értékelt, elégedettek lehetnek az őszi tíz mérkőzésen megszerzett tizenhét ponttal és a negyedik hellyel, s természetesen nem is lehet más céljuk tavasszal, minthogy odaérjenek a felsőházi rájátszást érő első négy pozíció valamelyikére. Véleménye szerint a siker alapja a jó nyári felkészülés volt, illetve az, hogy mindenki elég egyéni energiát, erőt és időt fordított a munkára. Rami szerényen azt is a csapat eredményének nevezte, hogy ő maga hét gólt tudott szerezni, amivel messze a legeredményesebb az együttesben. „A hét gólom abszolút csapatérdem és csapatérdek. Együtt kapjuk a gólokat, és együtt is lőjük azokat, a gól mindenkié, mindig a mérkőzés adja, ki tudja berúgni. Közösen nyerünk, közösen veszítünk. A jó őszi szereplés annak köszönhető, hogy gyorsan meg tudtuk oldani a felmerülő problémákat, megfelelően kezeltük a helyzeteket, s ha bárkinek kérdése volt, mindig tudtunk egymáshoz fordulni, akár az idősebbhez, akár felnőtthöz. Meghozta a gyümölcsét a sok videózás és taktikázás is, hiszen nemcsak a gyakorlatban kellett sokat tanulnunk, hanem elméletben is meg kellett értenünk a játékot. Tamáséknak köszönhetjük, hogy ez ilyen gördülékenyen ment” – fogalmazott.
Tüzes duplák a Diósgyőrnek!
19 esztendős támadónk egyébként az elmúlt években igazi DVTK-specialistává, „Diósgyőr-ölővé” nőtte ki magát. Rabi Ramóna négy év alatt negyedszer(!) rúgott két gólt a miskolciaknak: a most vasárnapi 4-3-as U-19-es bajnoki előtt 2022 szeptemberében idehaza, 2022 novemberében idegenben duplázott ellenük U-19-es mérkőzésen, 2021 szeptemberében pedig még az U-17-es pontvadászatban itthon köszönt be kétszer is ellenük. Sőt, 2022. februárban a miskolci U-17-es bajnokin is bevette egyszer a kapujukat, ahogy idén szeptemberben az U-19-es csapatunk 3-1-es diósgyőri diadala alkalmával is. Hab a tortán, hogy a felsorolt hat mérkőzés mindegyikét(!) meg tudta nyerni a Rami által vezetett Szent Mihály! Kapitányunk mosolyogva ismerte el, nem tartotta számon ezeket a statisztikákat, ám rögtön kiderült, van rá megfejtése!
„Mindig is a Diósgyőr volt az az ellenfél, ami a kőkemény játékstílusával extra erőt váltott ki belőlem, rendkívüli módon fel tudott tüzelni. Iszonyatosan nagy hatással van rám, hogy szó szerint 'leölik' a lányokat, a csapattársaimat a pályán, ez engem még jobb játékra motivál, feltüzel, ami ezek szerint ellenük mindig gól, gólok formájában jön ki” – fogalmazott.
Pintér M. Lajos
Fotó: Godó Viktória (archív)